Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Bizonytalanságok a nyelvhasználatban
publicisztikai nyelvben mára általánossá lett ez a fordulat, pedig ez is két szólás összekeveredéséből származik: gátat vet, illetőleg határt szab. A szólások után egy példa a közmondások mondatba építésére. Ép testben ép lélek — hangzik a régi bölcsesség. Mégis a következőt olvasom egy cikkben: Hazánkban nem valósul meg maradéktalanul az egészséges testben ép lélek igazsága. Az idézett írásból nem derül ki, hogy véletlenül vagy tudatosan változtatta-e meg az eredeti formát az újságíró. Sajátos stíluseszköz, amikor szándékosan módosítják, elferdítik a szólások, közmondások szövegét. Egyrészt humorforrás, másrészt újítani akarás és egyénieskedés az efféle eljárás: Itt van a kutya eltemetve - Itt van az eb elhantolva. Közismert, hogy az üsse kő mintájára újabban megjelent az üsse kavics. Itt is szándékos jópofáskodásról van szó. Az egyik kereskedelmi televízió műsorvezetőjének szavajárása az utóbbi változat, és gyanítom, hogy a mai gyerekek már ezt szokják meg. Szóösszetételekben is jelentkezik ilyen hiba. Az összetétel egyik tagját annak szinonimájával helyettesítik, és előbb-utóbb akár megszokottá is válhat az új alakulat. Például a külpolitikai hírekben hallhatjuk, hogy katonai erők rajtacsapást hajtottak végre az ellenséges csapatokon. Az üt és csap valóban rokon értelmű ige, ám az igekötős változatokban már nem cserélhetjük föl szabadon a két szót: rajtaüt valakin, lecsap valakire és rácsap valamire. Tehát rajtaütésről beszélhetünk, rajtacsapásról viszont nem. Ugyanilyen módon keletkezett a mai szlengben az összezuhan: Amikor meghallottam a hírt, teljesen összezuhantam. Létrejötte az összeesik igéből vezethető le, jelentéstartalmába pedig belejátszik az összeroskad és az összeroppan is. Keletkezésmódjára emlékeztet a sportnyelv érdekes fejleménye. Amikor például a labdarúgó-csapatok kétszer mérkőznek meg, először az egyik, majd a másik stadionjában, az utóbbi találkozót nevezik visszavágónak. Az első mérkőzésnek korábban nem volt külön neve, újabban viszont a visszavágó mintájára megjelent az odavágó: Az odavágón 2:l-re nyert a hazai együttes, a visszavágót két hét múlva játsszák. Kétségtelen, hogy furcsa képzettársításra ad lehetőséget az odavágó, ezért nem is tudja mindenki elfogadni. Az előző példáktól eltérően nyelvtani és jelentéstani szempontból mégsem kifogásolhatjuk, mert önálló fogalmi tartalma van, hosszabb, körülírásos szerkezetet rövidít le, így tehát gazdagítja a nyelvet. Sokan úgy vélekednek, hogy a bemutatott jelenségek nem tekinthetők nagy hibáknak. Ez így is van. Mégsem szőrszálhasogatás, ha ilyeneket is észreveszünk, hiszen a nyelvi igényességet joggal kérhetjük számon a sajtón, a rádión és a televízión. Ezzel azonban korántsem merítettük ki a témát. Érdemes külön megvizsgálnunk napjaink nyilvános megszólalásainak stílusát, pontosabban stílustalanságait. De erről bővebben majd legközelebb. 48 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
