Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Cseh Károly műfordítása
s mintha röstellne ily könnyű terhet nekiront a gyanútlan fasornak fölzúgnak a lombok szinte forrnak a buszmegállóban réveteg nő bámulja messze mily kék az erdő fakóbama haja arcába hull ahogy vízre a parti fűz borul amikor rágyújt reszket a keze a világ sérülékenyebb vele rigó alatt moccan a vékony ág becsukódik a hajnalka virág a nappali hangok elapadnak lassan elsötétül minden ablak kutyák csaholnak homály szemerkél ég és föld között ring velem az erkély ‘'flilde cI)omin Őzorongó újév Mélysötéten haldoklik a jácint, felkúszik szárában a bánat, sötét nedve: halál szintezője a fürtös virágban. Karácsony elmúlt, csonkig égtek a gyertyák, viaszcseppek az asztalterítőn. Az Újév, a kisded meg se moccan a jászolban. Várjuk a mosolyát, várjuk, hogy felsír, visszafogjuk a lélegzetünk. Olyan nyirkos az éj, olyan csillagtalan... hajtása sarjad, haldoklik a jácint. A csoda csillanás csupán a horizonton - messzi távolokba vész. Cseh Károly fordítása Új Hevesi Napló 13
