Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Hóvihar II.
- Az állami gazdasághoz tartozik az a tanya - mondta. - Egészen kényelmesen berendezkedtek. Van villanyuk, a vizet motoros szivattyúval húzzák föl... Kint üvölt a hóvihar, ők meg bent nézik a tévét.- A disznók... - hallatszott hátulról.- Miért? Nekik éppúgy joguk van hozzá, mint a városi embernek, nem?- Maguk a disznók, de csak érjünk haza... Ki van rúgva mind a két disznó! Értik?- Hogyne, de most már jobb lenne, ha aludna.- Nem alszom! Telefonálni akarok. Telefonjuk van azoknak a tanyás tévéseknek?- Nincs. Itt a szarka csörög a fán.- Szarka... És bivaly?- Az sincs. Birkájuk van, meg két tehén, meg talán egy pár malac.- Malac? Disznó. Ha nincs bivaly, akkor meg mi a fenének vannak itt? Ötvennégyben két bivalyt kötöttünk a tragacs elé, az húzott el a következő faluig - dünnyögte Keszeli. - Mi is volt a neve? Nem tudom már, de az biztos, hogy a következő falu volt. Aztán jól seggberúgtuk a kulákot, amikor tartotta a markát. Azok voltak a szép idők... Bezzeg most minden szarházi disznó bele akar pofázni a dolgunkba. Jól seggbe kéne rúgni mindet! Aztán elküldeni a sóbányába. Tudják, hogy reszkettek ezek a szarjankók, amikor éjfél után becsöngettünk hozzájuk? Hehe...- Látta a híradót? - kérdezte Csapiár.- Láttam. Komárom és Győr között elakadt két hóeke. Hát... amint mutatták, legalább három méter magas volt a hófal. Mondták, hogy az ötös úton is több szakaszon állnak a kocsik. Előttünk, meg mögöttünk is van egy pár dugó.- Majdcsak megvirrad valahogy. Még szerencse, hogy beraktam ezeket a pokrócokat...- Ilyenkor örül a felesége, mi, öregúr? Nem kell hazaküldenie a barátját - kezdte újra a részeg kötekedést Keszeli. - Hej, főhadnagy koromban nekem is micsoda nőim voltak... Nem ám olyan nyeszlett nyálasok, mint a Szálainak... No, nem mondom, én is férfi voltam a javából, nem úgy, mint egyesek. Beszéljünk a nőkről! Aki a legjobb sztorit mondja, kap egy üveg Napóleon konyakot. Tudják, milyen az? A frászt tudják. Honnét tudnák? No mindegy. Ha nincs ellenvetés, akár kezdhetjük is. Én leszek a győztes. Szalaikám, maga a legfiatalabb, akár kezdheti is.- Nekem nincsenek különleges történeteim. Különben is fáradt vagyok, hagyjon aludni! Magának is jobb lenne, ha pihenne egy kicsit.- Tudom - kuncogott a főmérnök —, maga csak marokmarcsákkal foglalkozik. Tiszta sor, az enyém lesz a Napóleon, de hát a verseny az verseny. Mindenkinek mesélnie kell, még ennek a fatökü, felszarvazott, benzintolvaj öregúmak is. Majd a fegyelmi bizottság előtt elmondja azt is, hogyan kell benzint lopni, meg leütni a főnökét... Csapiár keze ökölbe szorult, arcán megrándultak az izmok. Szalai látta, hogy ha közbe nem lép, a főmérnöknek pillanatokon belül lesz oka a fegyelmire. Nyugtatólag a sofőr vállára tette a kezét, elmosolyodott, és hamiskásan kacsintott egyet. A másik bólintott, és ingerültségét visszafojtva mondta:- Jól van, kezdje a Szalai.- Mondja már, mert a végén még elfelejtem a győztes sztorit! - sürgette a főmérnök, s igyekezett volna felülni, de mindig visszahanyatlott az ülésre.- Rendben van, ha mindketten ennyire akarják, mondom. Igaz, hétköznapi történet, de velem valóban csak ilyenek esnek meg. Szóval tavaly nyáron történt. Széplakon üdültem...- Az csodálatos hely, ott van az én nyaralóm is. No, folytassa! TOfiTMú) EQtL/ Új Hevesi Napló «3^. 17
