Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Murawski Magdolna: Létezik-e a jeti?
szakos tanár volt, minden rög, minden várrom, minden folyó és település láttán a magyar história hol tragikus, hol fényes eseményeire emlékezik. Úgy, ahogy azt még nemzedékem is tanulta az elemi és a polgári iskola vagy éppen a gimnázium padjaiban. E neveltetésből fakadó kötelességtudattal ment a frontra, ennek birtokában teljesítette a reá háruló feladatokat - azzal a hittel, hogy ott is éppúgy hazafias kötelességét teljesíti, mint ahogy - ha rövid ideig is - a tanári katedrán tette. S hogy milyen volt ez a kötelességtudat? Ilyen: háromszázhuszonkilenc napos szovjetunióbeli frontszolgálat során, majd az ostromgyürübe zárt Budapesten is, kilátástalan helyzetek sorát élte meg, s mégis mindig Deák Ferenc életével vállalva vallotta: „Tudok én küzdeni remény nélkül is.” Könyve utószavaként két napló részleteit közli szerzőnk: Vécsei Béla alezredesét, aki a 35. gyalogezred élén ezredparancsnokként irányította a rábízott frontszakaszon a Don melletti harcokat, s egy orvos zászlósét (dr. Dobay Miklós volt a neve), aki gyakran a kötszer- és gyógyszerhiány ellenére küzdött - a legreménytelenebb helyzetben is - sebesült bajtársai megmentéséért. Ez a két naplórészlet is megrázó és megindító olvasmányélmény. Az orvos zászlósé kiváltképp, aki gümőkóros fertőzés miatti leszerelése után, betegen is teljesítette esküje szerinti kötelességét. Pedig ekkor már, az elnéptelenedett debreceni klinikán ellenséges katonákat is kellett gyógyítania. „Két teljes héten át éjjel-nappal, gyakorlatilag megállás nélkül operál. - Ahogy fogy a sebesült, úgy nő a láza... A számára végzetes két hét után ágynak esik. Orvos, gyógyszer, megfelelő fűtés és táplálék nincs. A majdnem legyőzött TBC szóródik szervezetében, és őt is legyőzi. Megkezdődik lassú haldoklása. Özvegy és árva nem gyászolta... Ki írta bele a csillagok járásába, hogy korai halála miatt jobb volt neki egyedül maradnia?” Kadosa (Kiss) Árpád - sajnos - ma már nincs közöttünk. Könyve megjelenése előtt élete 86. évében a hadnagy úr elment rég porladó bajtársai után, hogy számod adjon nekik: könyve megírásával híven megőrizte emléküket... jBSfl: (Hét Krajcár Kiadó, Bp. 2000.) ______________________ Q ytflirraaií/ú Q/tftarjfdo/ma ~~yw\ avagy a földi civilizáció végének víziója - egy kanadai regény lapjain Nem sokan vagyunk, akik végig merjük gondolni, mi is történne valójában, ha egy fatális véletlen, vagy néhány hatalomvágyó ember felelőtlensége miatt egyszer valaki valóban megnyomná azt a gombot, és beindulna egy láncreakció, melynek következtében a jelenlegi földi civilizáció egyszerűen véget érne. Vajon bele lehet ebbe gondolni józan ésszel, felelősséggel, következetesen és önmagunkhoz kissé kíméletlen őszinteséggel...? Domokos Sándor azok közé az írók közé tartozik, akik ezt megtették, és ezzel kapcsolatos gondolataikat, egy különös fikció formájában meg is osztják velünk. Regénye tipikus terméke azon időskori műveinek, melyeket a filozofikus hangvétel, elmélyült gondolatok és szigorú tárgyilagosság jellemeznek. Ezek azon erényei, melyek legfőbb írói értékét is jelentik egyúttal. Különös világa, mely Magyarországtól távoli földön, a magyar Új Hevesi Napló 87
