Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXI.
- Ha nem kell, hát nem kell - gondoltam mérgemben, mert nekem akkor már megint a likőrös pohárka jutott az eszembe, s már fel is kaptam a földről a verebemet, sarkon fordultam, s amikor a kapuhoz értem, csak úgy félvállról, de jó hangosan visszaszóltam, mert a matyó büszkeség feszített, és nem hagyhattam annyiban az esetet.- Én meg a likőrt nem is szeretem! - s anélkül, hogy visszanéztem volna, elindultam a házunk irányába. Persze kíváncsi lettem volna, nem is kicsit, hogy milyen képet vág a némber ehhez a szigorú kiszóláshoz, de hát nem fordulhattam meg, mert akkor meglátta volna, hogy büszkeség ide, büszkeség oda, de pufók arcomon legördült néhány kövér könnycsepp. Úgy éreztem, hogy most aztán jól megmondtam a magamét. Egyrészt a megkönnyebbülés, a megelégedettség, másrészt a páratlan vadászsiker okozta katartikus öröm volt az, amely túlcsordította a lelkemet, amely - valljuk be férfiasán — egyszerűen megbőgetett. A boldogság könnyei peregtek a szememből. Meztelen talpam szinte nem is érte a földet, amikor benyitottam kapunkon, s megkönnyebbülten, maszatos képpel bár, de tiszta lélekkel ültem a konyhaasztalhoz, s jó étvággyal kezdtem el kanalazni a nagymamám főzte felséges zamatú, mindenért kárpótló petrezselymes gombótalevest. Áldott legyen érte az emléke is. Új Hevesi Napló 11
