Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Sarkadi Sándor: A Tamás-akta Nászéneke

I ®wmáA - a Ada 'miáfoéri'eJce - Nyersfordításban szabadon Gyönyörű menyasszony, Örök Fény szülötte, Királyok visszfénye lakozik szívében, Sugaras lényétől felderül a lélek —

Mint a virág selyme, illatos ruhája.

Magas trónusáról a felséges király Élteti, táplálja hü alattvalóit;

Az éber Igazság őrködik fejénél,

És a szelíd öröm játszik lábainál.

Szóra nyitja száját a Lány, ahogy illik,

S a jóságos király dicséretét zengi, Harminckét gyönyörű gyöngyfogát mutatja. Nyíló ajka, mint a vendégváró ajtó,

Két ajtószárny között nyelve selyemfüggöny. Nyaka karcsú lépcső, ívét a Teremtő Faragta remekbe.

Karja mozdulása jó híreket jósol:

Rámutat az idők örök kórusára,

Ujjai a város kapuit mutatják.

Szűzi szobájában száll a füszerillat, Mirrhagyanta édes, mézillata árad,

Fehér fürtje bókol mélyzöld mirtuszágnak, Nászágyát mosolygó nádak ékesítik.

Hét daliás vőfély, választott vitézek,

S hét nyoszolyóleány, röpke léptű szépek Élő koszorúban táncolnak körötte.

Aztán tizenketten járulnak elébe:

Hü alattvalói szolgálatra jönnek, Tekintetükkel a vőlegényt kutatják,

S jöttére ujjogó szívvel örvendeznek.

Együtt lesznek ők már, együtt örökétig,

Ülnek a menyegzőn mennyei örömben,

Ahol az igazak s tiszták összegyűltek.

Ott vigadnak ők is a dicső lakomán,

Ahol halhatatlan lehet csak a vendég.

Az új pár felöld királyi ruháját,

Gyönyörű gyöngypalást ékesíti válluk,

S élik életüket örökös örömben.

12

XI. évfolyam 1. szám—2001. január