Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Bakacsi Ernő: A borosgazda
- A te dolgod, te vagy a gazda - hagyta rá Jani.- Ha többet akarsz érte kapni, miért nem méred ki a háznál? - szólt az öreg.- Nem tartom jó ötletnek, noha gondoltam már rá. De nem akarok bögrecsárdát. Nekem mindenféle csavargó ne mászkáljon a portámon, azért, hogy megigyon két deci bort, esetleg fél litert. Akkor Katikának is állandóan otthon kellene lennie. így is van elég dolga neki is. Bandika is kicsi még, vele is rengeteg a munka, a baj. Nem éri meg, no.- Igazad van - hagyta jóvá az öreg.- Te sógor! — szólt hirtelen Jani. El kéne vinned a bort oda, ahol nincs szőlő. Az ipari üzemekhez, bányavidékre. Salgótarjánba vagy Ózdra. Ott isznak a melósok, mint a gödény.- Lehet, hogy jót mondtál, erre eddig nem is gondoltam. Utánajárok, megpróbálom.- Töltsél még egy pohárral, aztán menjünk, mert későre jár - szólt az öreg és tartotta a poharát.- Bizony, az asszonyok nem dicsérnek meg, ha későn megyünk haza, pláne meg, ha kapatosán - toldotta meg Jani az öreg szavait. Az egyik barátjának volt motorkerékpárja. Őt kérte meg, hogy vigye el Ózdra. Úgy gondolta, szétnéz, mielőtt felvinné a bort. Nem akart blindre menni. Beszélni akart az emberekkel, tudni akarta, hány kocsma van, mit árulnak, mennyiért, mikor van műszakváltás, stb. Meg aztán Ózd közelebb is van, mint Tarján. Nem mindegy, hogy mennyi idő alatt tesz meg egy fuvart. Megnézett mindent, amire kíváncsi volt. Jó benyomásokat szerzett. A műszakváltásból kiözönlő emberek közül többet megszólított. Kis csoportosulás támadt, amikor megtudták, hogy miért is ment. Egy nagydarab, lapáttenyerű fickó be is mutatkozott:- Rostás Pálnak hívnak. Itt van a brigádom - mutatott körbe. - Kemence mellett dolgozunk, hiába isszuk a szódát, csak kitikkadunk a műszak végére. Utána valamit piálni kell. Hajó bort hoz, vevők vagyunk.- Az itteni kocsmában csak lőrét meg almabort lehet kapni. Azt is vizezik - szólt közbe valaki. Megígérte nekik, hogy szombaton, müszakváltáskor itt lesz a borral.- A végén még a sógornak igaza lesz - gondolta. - Pedig hát a sógort nem becsülte túl sokra. Lehet, hogy ebben az esetben jót jósolt. Pénteken este felkészült az útra. Volt egy kétszáz literes hordója, ezt tette fel a kocsira. Megtöltötte borral. A kocsiderékba berakta a lónak a lucernát, itatáshoz vedret, mérőeszközöket, szerszámokat az esetleges javításhoz. Szóval felkészült az útra. Magának tett a tarisznyába szalonnát, hagymát, kenyeret. Felesége, Katika ezt még megtoldotta egy fél rántott csirkével. Sohasem lehet tudni, mikorra keveredik haza. Hajnali négykor indult, kissé szorongott, vajon milyen nap vár rá. Aztán megnyugodott, jól haladtak. Manci, az ötéves vasderes kanca vidáman vitte a könnyű szekeret. Persze a lejtőkön felfelé nem ment ilyen könnyen. Emelkedő pedig van jócskán ezen az útszakaszon. Egercsehi után megpihentek, ettek mindketten, ő is meg a Manci is. Aztán folytatták az utat. Délre így is odaértek. Egy nagy fa árnyékában telepedett le, kb. százötven méterre a gyár főkapujától. Nem akart kockáztatni, hogy esetleg elküldjék onnan. Ha már idáig eljött, akkor üres hordóval kellene visszamenni. Új Hevesi Napló 33
