Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Bakacsi Ernő: A borosgazda
Két órakor özönlöttek ki az emberek a kapun. Hamar észrevették, volt, aki számított is jövetelére. Körbefogták.- Mennyiért adja? - kérdezte az egyik.- Tizenkét forint litere.- Jöhet - volt a választ. Egy-két asszony megjegyezte, hogy már az utcán is kocsmát csinálnak! Ez azért túlzás. Neki nem is kellett válaszolnia, mert az emberek lehurrogták őket. Mérte a bort. Legtöbben megkóstolták, megittak három decit, fél litert, aztán hazamentek edényért, hogy vásárolhassanak. Volt olyan is - aki messzebb lakott - hogy csajkában vitte, vagy kulacsban. Vették, vitték, ez a lényeg. Fél ötre ki is ürült a hordó. Megígérte, hogy két hét múlva újra jön. Összepakolt és indult haza. Igaz, a Manci pihent pár órát, de hazafelé mintha könnyebben telt volna az idő. Katika örült a sikernek, végre elfogadható árat kaptak a borért. Már negyedszer vitte a bort. Eddig minden jól ment. A második szállításnál ugyan volt egy kis afférja, de lerendeződött az ügy. Akkor odament hozzá egy rendőr, hogy van-e engedély a kimérésre.- Persze, hogy van - mondta. Dehogy volt, eszében sem volt kérni. Most sok a vevő - folytatta a rendőr felé. - Itt egy üveg bor, fogyassza ezt el az elvtárs, ha végzett, majd mutatja az engedélyt, lerendezik. A bort nem fogadhatja el, szolgálatban van - így a rendőr.- Akkor tegye el, majd szolgálat után megissza - felelte. Nem úszta volna meg, de szerencséjére éppen ott volt a gyár párttitkára is. Ö is vásárolt. A titkár félrehívta a rendőrt és elmagyarázta neki, hogy a melósok érdeke, a jó bor, hogy nincs semmi baj, ne okvetetlenkedjen. A rendőr táskájába csúsztatta a bort és eloldalgott. Aztán közölte a párttitkár, hogy többet nem fogják zavarni a rendőrök, legyen nyugodt. Aznap a titkár elvtárs ingyen kapta a bort. Tehát már negyedszer szállított, fütyörészett, jó kedve volt. Gyönyörű volt a reggel. Egercsehiben az éles kanyarban járt, amikor az egyik házból hirtelen kilépett egy pasas és egyenesen feléje tartott.- Jó reggelt, szomszéd! Álljon már meg egy szóra! - így a jövevény. Megállt.- A hordóról úgy gondolom, hogy bort visz - folytatta az idegen.- Jól gondolja - válaszolta Bandi, nem éppen barátságos hangon.- Láttam már máskor is, gondoltam, hogy bor van benne - szólt amaz. — Aztán hová megy? - érdeklődött tovább. Már a nyelvén volt, hogy mi köze hozzá, de meggondolta. A fene se tudja, hogy ki ez. Jobb lesz normálisan felelni, az ember ne keresse a bajt, ha nem muszáj.- Ózdra - jött a válasz.- Kellene nekem is. Tudja, vagyunk itt egy páran bányászok, szívesen vásárolnánk mi is egy kis jó bort. Bandi megkönnyebbült, ha csak erről van szó, akkor nincs baj. Aztán így válaszolt:- Adnék, de sajnos, nem tehetem, mert megrendelésre viszem, és minden decire szükség van.- Magának nem mindegy, hogy kinek adja el? Talán a mi pénzünk nem olyan, mint az ózdiaké? Ez már fenyegetően hangzott. 34 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
