Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: Felkészülés a díszbemutatóra
SZÍNHÁZ, TÁMC jámbor 'Jldikó iS&e//cé&ái/éá a díáx/rvwutfiaMwi Bornemissza Péter: Magyar Elektra „A Gárdonyi Géza Színházai felújítják, s így visszakapja régi külsejét és méltóságát. Az átadásra illő gondossággal kell készülni, tudja ezt a színházvezetés is, ezért egy veretes szövegű magyar drámával várja az átadást. S az 1999/2000-es évad végén Beke Sándor megrendezi Bornemissza Péter Magyar Elektráját. A próbák felfokozott hangulatban zajlanak, feszített tempóban, s május végén megtartják az előbemutatót.” A krónikás ilyen mondatokat írhat majd le távlatokban az eseményről. Most azonban még az átadás előtt vagyunk, melyet eredetileg augusztus 18-ra terveztek, de semmi meglepő nincs abban, hogy a munka méretei miatt néhány hetet csúszik ez az esemény, minden bizonnyal ősz közepe táján várható a protokolláris ünnepség. Az előadás azonban már most készen van, s ha szűk körben is, de a beavatott néző láthatta már május végén a Megyei Művelődési Központban megtartott előbemutatót. Boldog emlékű professzorom, Bán Imre éppen Bornemisszából kérdezett az első szigorlaton. Már a felelet első mondatában talált kiigazítanivalót, szelíden figyelmeztetett, hogy a prédikátorszerző (Balassi Bálint nevelője) nem két sz-szel írta a nevét, tehát Bornemiszának ejtendő és nem Péternek, hanem Pétömek. Prédikációinak gyűjteménye, az Ördögi kísértetek (így í-vel archaikusán), s nem pedig kísértetek. Költeménye, a Siralmas énnéköm ugyancsak ö-vel ejtendő, s a magyar irodalomban már klasszikussá vált Szophoklész átdolgozása pedig nem Elektra, hanem Élektra. Én, az akkori riadt felelő, egy életre megtanultam volt, hogy igen fontos a leírt szöveg tisztelete, s épp oly fontos a szerző szándékát is követnünk. Az egri előadás színre vivői is tudták ezt, s a színészek igen nagy munkával, de megküzdöttek a veretes szöveggel, mindezek következtében az olyan könnyedén és gördülékenyen hangzott el ajkaikról, hogy magunk sem hittük: a megértés nem okozott semmiféle vesződséget, a rendező a főbb szerepeket az előadómüvészetben is jeleskedő színészekre bízta: Réti Árpádra, Saárossy Kingára, Blaskó Balázsra, Nagy Andrásra. A címszerepet a szép és tehetségesen érzékeny Kalmár Zsuzsa kapta, s Chorus szerepében pedig Jónás Gabi játszott nagy drámai erővel. A példázat jellegű átdolgozás örök emberi és erkölcsi problémákat feszeget a hallgatóság okulását segítő kiszólásokkal. A rendező Beke Sándor egy díszes, festett, fakazettás református templombelsőbe helyezi a játékot, emelve annak ünnepélyességét, s a mondandó erkölcsi jelentőségét. Igen szépek a jelmezek, nagyon nagy gondot fordítottak a dikcióra, ám az akció sem maradt el. Énekes István koreográfiája lendíti előbbre az előadást. Bornemissza Elektrájának a millennium évében helye és helyi értéke van, az űj színház ünneplése nem is kaphatna méltóbb keretet, mint egy világirodalmi ihletésű régi magyar dráma korszerű színrevitele által. Új Hevesi Napló 79
