Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A másik Lenkey III.
alapján a hadsereg hivatásos tisztjei általában nem szimpatizáltak Kossuth személyével, aki civil politikusként, de mint az Országos Honvédelmi Bizottmány nagy tekintélyű elnöke, beleszólt a hadsereg szinte legapróbb ügyeibe is. Lenkey újabb félreállítását Szemere Bertalan miniszterelnök 1849. június 21-én írt levelében így kommentálta: „... Guyon itt, Lenkey [Károly] ott, Aulich amott, Schweidel, Répássy másfelé, Damjanich az ágyban, a hazát elfelejték a katonák, idejük van egyenetlenkedni!!! ”69 Lenkey Károly hadseregtől való félrevonulása nem sokáig tartott, mert 1849 nyarán Perczel Mór tábornok azzal bízta meg, hogy menjen Ceglédre, s gyűjtse össze a tartalék erőket, s szervezzen egy tartalékhadsereget. Lenkey hozzálátott a tartalékerők egybegyűjtéséhez Szolnokon, ahol a lovasságot századokba, a gyalogságot zászlóaljakba szervezte. Fegyvert kért, s a kormány - egyéb fegyver híján - vasnyársat küldött. Alig 30 nap alatt Lenkey Szolnokon egy tekintélyes, 18 000 főből álló tartalékhadsereget szervezett. Tüzérsége gyengén állt, mert 4 db 3 fontos, 2 db 12 fontos ágyúja és 2 db 6 fontos ágyúja volt. Perczel két hadosztályra osztotta az erőket, az első hadosztály parancsnokául Gaál László ezredest, a másodiknak Lenkey Károlyt nevezték ki. Lenkey hadosztályában a 19. zászlóalj volt tökéletesen felfegyverezve Nyereggyártó [János] alezredes vezénylete alatt, a többit újoncokból sorozták és vasnyársakból állt a fegyverzetük. A Lenkey vezette hadosztályt Perczel előbb Ceglédre, Gaál katonáit Szolnok alá rendelte, majd ide vonta össze mindkét hadosztályt. Egy-két nap után Lenkeyt hadosztályával a szolnoki híd védelmével bízta meg. A Szegeden tartózkodó kormány a Lenkey vezette erőket hátrahagyta Szolnok védelmére, s ugyanakkor Mészáros Lázárra és Dembinszkyre bízták az összes tiszai haderő vezényletét.70 1849. július 26-án írta Kossuth Szemere miniszterelnöknek: „Perczel tábornoknak Lenkey ezredeshez (ki Cibakházán van 5000 emberrel) Kecskeméten tegnap kelt rendeletéből értem, hogy a Pestről kiindult ellenség nagy erővel, három Colonban (francia szó, s ezredet jelent) mozog ellenünk. Az 1-ső Monor és Hartyánon át úgy látszik Szolnok és Cibakházára függeszti szemeit, a 2-ik Örkényen át Kecskemétnek a tiszai főhadtest után nyomul, míg egy harmadik a Duna mellett szinte már Vecsésig terjeszkede. így Perczel ki ennek következtében ma főhadával Félegyházára megyen, Lenkeyt ma Kunszentmártonra, holnap Szentesre utasítván. "7I A magyar hadvezetés 1849. július végén a még nem egyesült osztrák és orosz főerőkkel való külön-külön történő csatára határozta el magát. Ehhez a magyar erőket a Tisza-Maros szögébe összpontosította. Amikor ezt eldöntötték, június végén, július elején, akkor az erdélyi katonai helyzet is kedvezőnek tűnt, s úgy nézett ki, Bemnek sikerül azt megakadályozni, hogy a szövetséges csapatok kijussanak Erdélyből és beavatkozzanak a főhadszíntéren folyó döntő küzdelembe.72 Az előbbi elképzelések szerint irányították Lenkey hadosztályát Szeged térségébe. Ezzel kapcsolatosan írta Kossuth Perczelnek 1849. július 28-án: „... Guyon 31 -én érkezik Szegedre: reményiem még elég jókor. Azzal a szegedi kis erővel, hozzá Lenkey (Károly) hadosztályával 40 000-et haladó számmal leszünk Szegednél, s ezzel csak megmérkőzhetünk. Lenkey mit csináljon? Az algyői híd csak addig állhat, míg Te Kisteleken vagy, aztán nem mehet át a Tiszán, hanem csak Makó felé tarthat: adj neki utasítást. ”73 Perczel segítségével 1849. július 29-én érkezett meg Szegedre. A Tisza-Maros szögéhez érkező császári fősereggel jelentős magyar erők vehették volna fel a küzdelmet. Perczel 27 000 főt számláló hadserege, Guyon 13 000 főre kiegészített hadteste, mely Titel alól érkezett, kiegészült a szegedi táborban alakuló, nagyrészt fegyvertelen 8500 fős Új Hevesi Napló 39
