Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A másik Lenkey III.
tartalékhadtesttel. Ez a létszám egyezett Haynau seregének erejével.74 A szegedi és hódmezővásárhelyi táborban lévő erők száma 48 000 főt tett ki, míg a Bánátban további 32 000 fős haderő összpontosult. A Szeged és Tisza között jól kiépített sáncrendszerrel fogadhatta volna a magyar hadsereg az osztrákok támadását. Még ez sem történt, mert Dembinszky augusztus 2-ára feladta Szegedet és a Tisza bal partjára húzódott vissza.75 Kossuth ezt írta augusztus 1-jén: Az ellenség Csongrádot leégetvén, hidat vert a Tiszán, Lenkey 8000-rel Vásárhelyre nyomult. ”76 Kossuth 1849. augusztus l-jén azt az utasítást adta Lenkey ezredesnek, hogy mindenáron akadályozza meg az ellenség átkelését Csongrád és Szentes között. A levélen Kossuth sürgős utasításaként ez állt: „Lóvesztébe!’’ Lenkey augusztus 1-jén jelentette Kossuthnak az ellenség szentesi átkelését, közölte, hogy ő maga koleragyanús, és ezért átadta a parancsnokságot Nyereggyártó János ezredesnek.77 Lenkey csapatait augusztus 1-jén este indította útnak Hódmezővásárhelyről. A 7000 főnyi hadosztály Makón át a Maros bal partjára, Kiszomborba vonult, miközben Dembinszky feladta Szeged védelmét.78 Miután Lenkey a csapatokkal Szeged alá ért, beadta a lemondását, amelyet Mészáros azonnal elfogadott, és Nyereggyártó ezredes vette át a hadosztály irányítását - írja visszaemlékezésében Lenkey Károly. A memoárjából megtudjuk lemondásának az okát. Az előzménye lemondásának, hogy valamikor, július 31-én vagy 1-jén, Kossuth Szentesen maga elé rendelte Makó, Hódmezővásárhely, Szentes és Csongrád elöljáróit. Ezekkel tanácskozva hívatta Lenkey Károlyt, s közölte vele, hogy e városok készeknek nyilatkoztak népfelkelést kiállítani, melynek vezényletével Lenkeyt akarja megbízni, mondván: ezen népfelkelés Lenkey hadosztályához csatlakozva képes lesz kaszákkal, a lovasok fokosokkal Schlick seregét megsemmisíteni, mielőtt ő segítséget kapna. Lenkey elmondása szerint a kiképzetlen népfelkelők, akiknek a számát 30 000 főre becsülték, az első ágyúlövésre szétfutnának, soraikat szétvernék, s hasonló sors várna hadosztályára is. Egyébként is ez ellene mond Dembinszky utasításának. Aki parancsba adta: a Schlickkel való megütközést kerüljék el, és a számára épített két tutajhídon vonuljon Makó alatt a Maroson, s átvonulása után a már elkészült hidakat utóbb gyújtássá fel.79 Ez az előzmény, s miután Lenkey a kormányzónak ellent mondott, csak azután adta be a lemondását, de azt követően, amint a reábízott csapatokat Dembinszky parancsa alapján eljuttatta a Maroson túlra. Visszatérve az események fővonalához, Dembinszky késlekedése, az elmulasztott lehetőség, döntő hibának bizonyult, mert Szegednél még volt esélye a magyar csapatoknak, hogy megverjék az osztrák főerőket. Később, a folyamatos visszavonulás miatt, augusztus 8-án Temesvár alá érkező Dembinszky vezette erők már elcsigázott, demoralizált, kimerült csapatok voltak, akik így esélytelenül néztek a másnap lezajló temesvári csata elé. A szabadságharc leverése rohamos léptekkel közeledett. A temesvári csatavesztés után, a világosi fegyverletétel következett. Lenkey Károly, aki 1849. augusztus 2-a után már nem működött vezénylő tisztként, hazaindult gyalog Heves megyébe a családjához. A cs. és kir. haditörvényszék iratai szerint hadosztályparancsnoki tisztségét 1849. augusztus 4-ig töltötte be.80 ófj-ráin Lenkey Károly, 1849. augusztus 7-8-tól hol gyalog, hol pedig lovon, a fogságba esést sikeresen elkerülve, valamikor augusztus 20-a körül ért Egerbe, haza a családjához. 40 X. évfolyam 12. szám -— 2000. december
