Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - KÖZÉLET - Lelkes Miklós: Gondolatok, aforizmák
Gönbotatok, Aforizmák Bármilyen hivalkodó-pompázó díszekkel ékes is, szomorú karácsonyfa az, amely alá az ajándékokat nem a szeretet tette oda. Hiába mondják reménykedő hangzatossággal, hogy az Újév ezt-azt hoz majd az emberiségnek. Semmit sem hoz, abban lesz részünk, amit az emberiség visz, tesz bele. Az igazi csillag egyszerre csillog az esti égen és a szívben. Az alkony nem más, mint az este hajnala. Olykor így van ez az öregséggel, az ember alkonyával is: a test sötétebb, árnyakkal teltebb lesz ugyan, a lélek mégis egyre világosabban látja a lényegeset. A szép vers feledhetetlen, betűkoporsójában is csak tetszhalott. Bármikor feltámadhat az olvasó szemsugarak csókjától, mint a királyfi csókjától Csipkerózsika. A zsoldos imája nem a templom, hanem a nagybankok és pénzeszsákok felé száll, akármekkora kereszt lóg is a nyakában. Lelki törpék szeretnek másokkal lóhátról beszélni. Ép elképzelése nem volt és nincs semmiről, de beképzeltségéből jól megélt, megél. Sötét léleknek többnyire a szavai sem világosak. Gyakorta éppen ez az egyik ismertetőjele. A papagájt becsben tartja gazdája, ha az ő szavait ismételgeti, bármilyen bárgyúságot, ostobaságot tanított is be neki. Ha szegény színestollú madár önállóan kezdene gondolkozni, szólni, netán még bíráló megjegyzéseket is tenne, rögtön kiesne a cukrosszelencéből. Új Hevesi Napló 77
