Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bakonyi István: „Az maradtam, aki voltam”
Fogadalmi Templom orgonájának elkészítését szintén Klebelsberg szorgalmazta, melyet Európa legnagyobb orgonájaként tartanak számon. Méretben csak a híres passoni orgona múlta felül. A budapesti operaház Klebelsberg támogatásával megújult, így művészi vonalon is felzárkózhatott az európai élvonalba. Mikor felsőbb szervek a nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozással az operaház bérbeadásáról tárgyaltak, Klebelsberg ezt megakadályozta, és a későbbiekben igy fogalmazta meg álláspontját : „... az operaház bérbeadása bűnös merénylet volna a magyar zenei műveltség legszentebb érdekei ellen. Ha van valami érdeme a nemzeti ügy körül, akkor ez az, hogy a nagyvonalú takarékosság szükségessége idején áttörhetetlen gátat tudtam emelni az ellen, hogy a kicsinyes takarékosság be ne törjön a magyar művelődés kertjébe, hol éppen a legkényesebb virágokat tarolta volna le. Tehát a kultúra minden területét szívügyének tekintette, a népműveléstől a sporton át a tudománypolitikáig, és az a nézet alakulhatott ki benne, amely így összegezhető: „A nemzeti kultúra virághoz hasonlítható, amely nem tud élni a mélybe eresz tett gyökerek és a magasból jövő napsugarak nélkül. ” Vasakarattal küzdött elveinek valóra váltásáért. Küzdelme, harca Széchenyi mondását juttatja eszünkbe: „Ha megnyirbálják szárnyaimat, lábamon fogok járni; ha ezeket is kitépik, hason fogok csúszni. ” Most születésének 125. évfordulóján önkéntelenül is felmerülhet az a gondolat, hogy a ma embere milyen tanulságot szűrhet le Klebelsberg eszmei örökségéből, tanításából. Erre a választ az a levélrészlet adhatja meg a legérzékletesebben, amelyet özv. Klebelsberg Kunóné írt férje halála után a Nemzeti Múzeum igazgatójának, amikor felajánlja férje gazdag könyvtárát az intézménynek: „Az elárvult kedves könyvtár is csendes azóta, csak ahhoz van szava, aki megérti lelkét. Boldog vagyok, hogy nem lesz örökös némaság a sorsa, hogy tovább élhet majd a Nemzeti Múzeumban, elmondhatja, hogy akié volt, az minden erejét arra adta, hogy nemzetét felemelje. ”- Amikor készültem erre a beszélgetésre, átgondoltam, mióta ismerem a neved. Hosszú időre kell visszanyúlnom, hiszen 1974-ben hallottam először rólad. Akkor jelent meg első versesköteted, a Szövetségben a fákkal. Pécsi főiskolás voltam, s egyik csoporttársam elment a dedikálásodra, s meglepett a köteteddel. Azóta persze sok idő telt el, túl vagy egy negyedszázadon, számtalan művön. S ezek a művek, ugyan különböző módon, de valamennyien kötnek a szülőföldhöz. Mikor voltál legutóbb otthon, Hadikfalván ?- Attelepülésünk után 50 esztendővel, 1991-ben voltam utoljára Bukovinában. De nem tehettem meg, hogy ne ejtsem útba Madéfalvát, őseim szülőföldjét. Ott az emlékműnél Beszélgetés Tamás Menyhérttel Új Hevesi Napló 49
