Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Romhányi László: Egy várszínház születése II.
forgást. Igazi színházi kutya!... A hálás közönség hosszasan ünnepli kedvenc színészeit: Ruttkai Évát, Bessenyei Ferencet, Agárdi Gábort, Bodrogi Gyulát, Voith Ágit, Bánffy Györgyöt, Maros Gábort, Szacsvay Lászlót. Az ősbemutató megrendítő pillanata: harsonák hangjára a színpad hátterében megjelenik a fejedelmi pá.-, káprázatos reneszánsz ruhában. Lassan, méltóságteljesen előrelépnek, a zene lehalkul, és a két nagy színész, a magyar színházművészet örökbecsű gyémántértékei - egyszerűen: csak állnak, csak állnak... és képtelenek megszólalni... Tombolva ünnepli kettejüket a közönség, és ők... teljesen elfelejtik a közönségköszöntő Prológot!... Pedig ott, a lábuk előtti súgólyukban Ruttkai saját súgónője, szegény: ordítja a szöveget... A mellette szorongó másik súgó Bessenyei-Fejedelemnek kiáltja a kezdő szót, hiába!... Kikapcsol az agyuk. Az a rengeteg megpróbáltatás, egymás-segítés, Ruttkai életmentése, elszalasztott próbák, az egri helyszíni próbák hajszái - blokkolják az agyukat. Az a tíz másodpercnyi pauza - maga az örökkévalóság!... A közönség ovációja életpírral tölti meg Ruttkai holtsápadt arcát. Latinovits halála óta először látom mosolyogni. Majd lassan, ha döcögve is, de megkezdődik az előadás... (20. kép) A Ruttkai-dráma utolsó fejezete: visszahúzódva él közöttünk a Színház Nagyasszonya. Az ősbemutatót követő bankettre éppen csak beköszön, a Fekete Győr Endre tanácselnök által adott fogadás fantasztikus szabadtéri flekkensütésére el sem jön. A premier után újra gyászol. De most már emberi mértékkel. Az egyik kora reggelen a közös kollégiumban félálmosan kimegyek a frizsiderhez. Ruttkai ott matat, pongyolában, kócosán.- Köszönöm, Laci! - búgja utánozhatatlanul mély, rekedtes hangjával, és kiveszi a szalámis csomagot.- Semmi az egész! Szeretem Magát! - válaszolom zavartan. Kiemelem a zacskós tejet, és visszacsoszogok a szobámba. Ennyi. Az emberi helytállás nagy-nagy fejezete ezzel a jelentéktelen fejezettel zárul le... (21-22. kép) (Folytatjuk) 22. A Fejedelemné halállal vádolja az ifjút az udvar előtt. (Ruttkai Éva és a társulat) Új Hevesi Napló 31
