Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Mikós: Örök barátunk - Szabó Lőrinc

pukkant a béka s ott maradt.

(Itt nincs segítség, öregem!) (Nincs.)

S mentünk a békaszőnyegen, mint a vak sors, amely mirajtunk gázol és egész népeken.”

1940-ben születtek e sorok, ekkor kezdődött zsidók, tatárok, örmények, magyarok, a világ sok népének kálváriája.

Költőként nem elégszik meg a biblikus történések megoldásaival, azok továbbgondolkodásra érzi kötelezettnek magát. „A tékozló fiú" históriáját Dürer úgy ábrázolta, hogy disznók között pillantjuk meg a bűnöst, Rembrandt a megbocsátás hősiességét tárja föl, Meunier márványszobra az apai önvádat láttatja. Ilyen ösvényeken lép tovább Szabó Lőrinc és „Egy darab időnek” tartja magát és természetesen tékozló fiúnak is - a kényszerek rabjának, aki immár még inkább önmagára vonatkoztatva már nemcsak a földi apát, mint Meunier, hanem az istenséget is vádolja:

„tékozló fiú vagyok, mégis az fáj. ő fáj, aki a kincset bízta rám, tékozló fiú, - úgy érzem, hogy engem tékozol el az Isten, az apám.”

Ez „A tékozló fiú csalódása"- a társtalanság, melyet nem tud föloldani, így „Lassan s rémülten, mint még sohasem, elfordultam apámtól, nesztelen, s ott hagytam a trónusán -Száz arany termen át némán vonszoltam magam s mentem, le, száz gyémántfelhő-szobán keresztül, - jaj, nem álom volt csupán! - s megfagyott szívvel, aggyal és örökre társtalanul tértem vissza a földre.”

Hívő szeretne lenni, de hitetlen marad töprengései közepette, - de minden rontóteremtő váddal a szívében a költészet magaslatán.

Szabó Lőrinc világszemléletének összegzője a „Különbéke”. Szerencsésnek tartja magát, hogy nem egyszerre tudta meg,

„hogy az élet milyen mocsok”.

Mivel nem egyszerre ismerte föl az élet összes szakadékát, ezért nem pusztította el önmagát; megmenekült. Mindazonáltal hozzáfűzi, hogy a hatalom baleknak rongálja a milliókat. Minden Hatalom - már mi kérdezzük-e fojtó izgalommal, minden hatalom? Éltet minket a remény, hogy jó energiákat sugall a harmadik évezred tiszta eszméken nyugvó világhatalma, - az emberség és az értelem. Csak reménykedhetünk, s tennünk is kötelező, érte munkálkodni - ez lehet a jövő immár nem Szabó Lőrinc, hanem mindannyiunk „Különbéké"-je. íme a költő nyomjele:

„látom, milyen rútul becsapják a baleket,

s hogy a balek azért balek, mert mást nem tehet.”

Mi az eszmény, melyért költészet és élet győztes küzdelmet vívhat a holnapokban? Az, hogy ne legyen balek, ne engedje senki magát balekké silányítani, s a pénz, a kormányzat embereket növeljen, erősitsen mindannyiunkból. Föladatnál is több, ez a hivatása.

Új Hevesi Napló

35