Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - KÖZÉLET - Szíki Károly: Ki a magyar, ha még a magyar sem az?
hangfalakból dübörgő elektronikus Bach-muzsikáért megy. A művészet ezen része már üzlet. Ott pedig verseny van. A pénzért. A színvonalas zenei élet egyetlen hangszeres, akár világhírű szólistája sem mondhatja el magáról, hogy több ezer látogatója van hangversenyeinek. Igaz, nem is bérli ki, mondjuk, a Kozma utcai temető ravatalozóját, vagy a debreceni krematórium előcsarnokát. (§x//ú Q^uTr-o/i, 7 áXí ci /ici ci -sémi au: Tengerentúli jelentés I. P Nem mindenkinek egyértelmű, úgy tűnik, még a felsőbb vezetés sem egyeztetett abban a kérdésben, hogy most 10 millióan vagyunk, netán az elszakított területeken élők is a nemzet egészét képezik, hovatovább a nyugatra menekült magyarok is az egyetemes magyarság soraiban tartatnak számon? Ebben az ernyedt állapotú kérdésfeltevésben és néha-néha okfejtésben az „emigrációs” magyarság egyre nagyobb számban fordít hátat az anyaországnak, az „Isten, a Haza és Halál” kérdésében mind jobban szaporodnak azok, akiknek a magyarok Istene lassan már semmit nem jelent, kik kezdetben irtóztak attól, mára már megbékültek, hogy idegen földben nyugodjanak. A Halálnak döntése úgy csapódik ki ezen a Kárpát-medencei régión, mint salétrom a nedves falon. Szerencsére akadnak még szép számmal olyanok is, akik a hatalmi uzsonnák ellenére távol az anyaországtól is énekelni és mondani akarják és tudják a magyar Himnuszt, a Szózatot vagy éppen a Hiszekegyet. Közéjük tartozik Péterffy Gyöngyi is. Marosvásárhelyen egyetemista, amikor Budapesten kitör a forradalom. A Bolyai diákjai Tusnádfiirdőn találkoznak a Műszaki Egyetem hallgatóival. A hivatalos sajtóval szemben tehát a Székelyföldön is világossá válik: „nem ellenforradalmi bandák garázdálkodnak Magyarországon”, hanem a demokratikus átalakulást szolgáló erők szálltak szembe a bolsevista uralommal. Évfolyamtársai közül többet is börtönbe zárnak, mert kiállnak az anyaországi átalakulás mellett (köztük Bartalis Ferenc is). Péterffy Gyöngyit, a történelem-filozófia szakos diákot a dékáni hivatal határozottsága menti meg, de 10 éven át még esélyt sem kap a tanításra. Amikor a „miérf’-re választ vár, református lelkész édesapjára mutogatnak, aki 1944-ben Bécsbe emigrált. 1993-ban elhagyja Erdélyt és Amerikába megy. Ettől kezdve az igazságkeresés, és nem az anyagi gazdagság hajtja. Előadóesteket tart, Wass Albert verseivel a megkapaszkodás, a megmaradás reményét hirdeti. Könyveket jelentet meg (Szabadságvár, Prométheusz) és az értékesítésből befolyó összeget visszaküldi Marosvásárhelyre, hogy a Lorántjfy Zsuzsánna és a Bethlen Kata Alapítványokat éltesse. Jelenleg Betlehemben (N.J.) él. És rendületlenül hisz a Jóisten megtartó erejében, hogy áldozatos munkáját még sokáig folytathassa. Új Hevesi Napló 71
