Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - KÖZÉLET - Benkóczy György: Egri emlékek II.
ugyancsak Takács István pótolt. A húszas-harmincas években Józsi bácsinak festő-mázoló vállalkozása is volt, ugyan ki tudott volna a mostoha időkben tiszta művészetből megélni?! E réven alakult ki szorosabb ismeretségünk. Sokszor voltunk a Korányi-ház szívesen látott vendégei, ahol gyakran fordult meg gyengéd szálakkal is kötődve Kálnoky László is, akit - nem tudom, miért - csak Móricnak szólítottunk. A hatodikos-hetedikes években rádióamatőr is lettem. Abban az időben ez igen népszerű foglalatosság volt, s első ténykedésre készítettem egy detektoros készüléket, amelynek fejhallgatóján keresztül ismerkedtem meg Puskin Anyeginjével. A budapesti rádió közvetitette, s egy időn át valósággal rajongtam a Tatjána névért. Később már egy, majd többlámpás készüléket is összeállítottam, amelyek egyre gyengébben sikerültek. Évenként a tanév végén Bereczky Loránd tanár űr mindig megrendezett egy tornaünnepélyt. Az egész diákság ünnepi menetben vonult ki az érsekkerti sportpályára, hogy bemutassa a közönségnek sportbeli és tornász tudását. Gyengébb testalkatú lévén magam csak a szabadgyakorlatokban vettem részt. Annál boldogabb voltam, amikor végre nekem is sikerült az iskola udvarán felállított nyújtón a billenés és a haskelep. Ezeknél több nem is tellett tőlünk, óriáskörre senki sem vállalkozott. 1928 őszén nyolcadikosok lettünk. Ekkor már gyakran lesegettük az Angolkisasszonyok zárdájából kiözönlő lányokat, leginkább a Káptalan utcán a Líceum mellett. Egyikünk egyszer egy zsebtükröt helyezett le a járdára. A mellettünk elhaladó lányok többnyire észre sem vették, de aki meglátta, riadtan félreugrott. Ezen aztán jót nevettünk, hiszen abban a tükörben semmit sem lehetett látni. A híres Bárány István úszóbajnok is a reálba járt, csak éppen jóval fölöttünk érettségizett. Bárány László tanár úr a nagybátyja volt, nekünk természetrajzot is tanított. Az egyik órán a különböző fafajtákról magyarázott, köztük volt a Celtis australis is. Ha a Káptalan utcán jártok - mondotta -, nézzétek meg, azzal van beültetve, s kis bogyótermése ehető. Egyszer lánylesőben ott csámborogva arrafelé sétált és ránk íormedt:- Mit kerestek itt, vaddisznók?- Nézzük, tanár úr, a Celtis australist - felelte egyikünk hirtelen feltalálva magát.- Azt ugyan hiába várjátok, hogy rátok mosolyogjon - felelte, leleplezve az ártatlan hazugságot. Habán igazgató úr elhunyta után Fejér József lett nemcsak iskolánk direktora, hanem igen kemény követelményt támasztó némettanárunk is. Akkoriban már előrehaladva oldalakat adott fel preparálásra és fordításra Goethe Herman und Dorothea című művéből, nevezetesen a Schicksal und Anteil fejezetét, és Schiller Wilhelm Tell-jéből. Éppen a szavakat kérdezte tőlem a katedra előtt, amikor a hátulsó padok felől tompa puffogást lehetett hallani. Már a feladott memoritert kellett mondanom: a „Durch diesen Hohlweg muss er kommen” kezdetű monológot, amikor előjött a padok közül Bitskey Árpi, vérző orra elé tartva a zsebkendőjét és kikéredzkedett. Amint óra után kiderült, addig verte az orrát a padba, amíg el nem eredt a vére. Bé betűs lévén ő is, csak ezzel sikerült ezúttal elkerülnie a felelést, de gyenge tanuló volt, s a következő alkalommal mégis beszekundázott. A Bitskey-fiúk, Aladár meg Zoltán, később Árpád is a versenyuszoda neves úszói lettek, gyakran vettek részt sikeresen versenyeken, de későbbi sorsukról nincs tudomásom. Az érettségin Árpi németből éppen csak átcsúszott. A nyolcadik osztály kezdetén az egyik orvosnak készülő társam rávett, hogy magánúton én is latint tanuljak. Hadas Gyula franciatanárunk tanított, óráit Sallustius De bello Jugurthino c. müvével kezdve. Belőle tanultuk meg a deklináció tudományát. Voltak akkor már kis tanítványaim, így a tandíjat könnyen kifizettem. Új Hevesi Napló 65
