Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - KÖZÉLET - Benkóczy György: Egri emlékek II.
Az utolsó tanítási napok egyikén Cholnoky Jenő társunk, mára már elhomályosuló nevű írónk bohém hajlandóságú fia azt javasolta az osztálynak, hogy a magával hozott minta alapján adjunk ki egy gyászjelentést elmúlt diákkorunkról. Az ötletet nagy gaudiummal elfogadták, megszerkesztették, kinyomtatták és szétküldték a városban. Voltak, akik jót derültek rajta, mások viszont megbotránkoztak a kegyeletsértésnek tartott kiadványon. Az akkori időben még nem volt szokásban a ballagás, az érettségi után a tanévzáró ünnepélyen osztották ki a bizonyítványokat és a jutalmakat, búcsúztatták a végző osztályt. Büntetésül ezt most a tantestület megvonta tőlünk, s így dicstelenül hagytuk el az intézetet. Érettségi vizsgám tételeire kettőn kívül már nem emlékszem. Németből a „Mittelalterliche Blützeit der deutschen Dichtung” címűt kaptam, fizikából a rádióról kellett felelnem. Róla szólva felrajzoltam egy egycsöves készülék kapcsolási rajzát. Elnökünk megdicsérte feleletemet, de csak jó jegyet kaptam. Ma is áldom Bánhidy tanár urat ezért a tételért, mert fizikából bizony magam is gyengébbnek éreztem a tudásom. Az évzáró ünnepély után jelentkeztem bizonyítványomért. Meglepetéssel vettem át tízkoronás arany jutalmamat. Ősszel már a budapesti bölcsészeti karon tévelyegtem. Ezzel meg is kezdődött fokozatos elszakadásom szülővárosomtól. Még egy mozzanatra visszatérek. Diákkoromban gyakran haladtam el Kapor Elemér mellett. Az életkori különbség fiatal korban a legnagyobb. Magam jól ismertem, ő már akkoriban városszerte ismert volt, neki fogalma sem volt rólam. 1996-ban, évtizedekkel később részt vettem a Líceum dísztermében rendezett anyanyelvi konferencián. Cs. Varga István tanár úr javasolta, hogy látogassuk meg. Nem lévén a magam ura, le kellett mondanom, mert haladéktalanul vissza kellett térnünk Mezőkövesdre. Hallva most sötétre fordult utolsó éveit, roppant sajnálom a füstbe ment lehetőséget. Néhány egocentrikus felvillanás volt mindez a húszas évek városáról, megérte, ha csak annyit ér is, hogy újra egrinek érezhettem magam. 66 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
