Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A másik Lenkey
Qlstffártr (Émrgcltr G'í'i/rmUiÁ, A Lenkey név hallatán önkéntelenül is a legtöbbünknek Petőfi Sándor Lenkei százada című verse jut eszébe, amelyben Lenkey Jánosnak és az általa vezetett huszárszázad sikeres szökésének állított örök emléket a költő. Lenkey János élete és személye, aki Lenkey Károly öccse volt, sokkal jobban benne él a köztudatban, mivel őt is a 13 aradi vértanúval együtt emlegetjük, akit őrületbe és pusztulásba kergetett a Habsburg önkényuralmi rendszer. Miután a másik Lenkey testvérnek, Károlynak a személye és tevékenysége alig ismert, ezért láttuk szükségesnek, hogy Lenkey Károly honvéd ezredes (1803-1874) életútjával megismertessük az olvasókat. A Lenkey család eredetileg Gömör megyebeli família, amelynek ősi fészke Sajólenke (ma Szlovákiához tartozik az egykori Gömör-Kishont megyei falu, s a neve: LENKA) volt. Sajlólenkét eredetileg NENKÉ-nek nevezték, melyről a családot is hosszú ideig NENKEI néven említik az iratok.1 Más forrás szerint a Lenkey-ősök a nemességet 1320-ban kapták.2 A családot még az 1549-ben készült összeírás is NENKEI néven említi. Viszont 1588-tól már LENKEY néven fordulnak elő az okiratokban.3 A Lenkey család egyik ága, a zádorfalusi és imolai ág, már a XVI. században Zádorfalván lakott, egyenes ősük Lenkey Demeter. Lenkey Demeter Gömör megyei szolgabíró volt. Ő már Zádorfalván lakott, de rajta kívül több Lenkey is élt ugyanitt. Lenkey Demeter Márton nevű fiától ágazik tovább a család. Lenkey Márton gyerekei 1563- ban osztoznak az örökségen. Fiai közül L. Demeter az imolai birtokon települt le, míg öccse L. Ferenc a Zádorfalván virágzó ág ősapja lett. Lenkey Ferenc fia L. György még Zádorfalván lakott. Lenkey György a tábornokká lett János Károly honvédezredes dédnagyapja volt. Később a Lenkey nemzetség olyan terebélyes lett, hogy a határt is saját ekével művelte, vagyis elszegényedett, s jobbágyok híján maguk húzták az ekét. Az ősök között Lenkey János néven 1704-ből ismerjük azt a férfit, aki a felkelt gömöri nemesség tizedeseként harcolt Rákóczi Ferenc zászlaja alatt, s rajta kívül a családban L. András és L. Péter szintén, mint derék kurucok küzdöttek a szabadságért.4 Végül is a Lenkey nemzetséget az ún. hétszilvafás nemesek közé sorolhatjuk. Azok közé, akiknek jobbágyai nem voltak, nemesi kiváltságaikból csak a ,,kutyabőr’’ maradt. A gazdálkodás mellett szorgalmasan ápolták a nemzeti hagyományokat, és azokat követve gyakorta váltak rebellisekké. Mint már említettem, a család több ágra szakadva élt. Ezeknek az ágaknak eltérő elnevezései voltak. Úgymint: zádorfalusi és imolai, ragályi, szuhafői, Bars megyei, vámosi és sajókeresztúri, mezőkeresztesi és végül a Lenkey Jánosról elnevezett „tábornoki” ág.5. A Lenkey család címerét Nagy Iván családtörténeti művében így írta le: „ Czímere függőlegesen kétfelé osztott pajzs, a jobboldali osztályban két vízirányosan egymás fölött fekvő csíkolat látszik, a baloldali osztályban hátulsó lábain oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. Ugyanilyen oroszlán emelkedik ki a pajzs fölötti sisak koronájából is. A pajzsot két oldalról foszladék (barokkos kartus!) veszi körül.5 csat /ácUa ás sxdr-r/ujrxcüa Új Hevesi Napló 53
