Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kaló Béla: Az Arbiter és az „egyszeri szellemi tünemény”, Kis magyar reflexió
Hervad már ligetünk... vagy hozzáteszi: Már megtörte az Ősz a tüzes ködfátylat a tájon. S ez maga a halhatatlanság, az örök művészet, az élet sava-borsa. Kis m^5VjAr reflexió Nem kívánok hosszan reflektálni Bakacsi Ernő egy kis berzenkedés című cikkére, amely az Új Hevesi Napló szeptemberi számában jelent meg. De néhány gondolatára igen. „Aki a munkájából nem tud megélni, nem elégíti ki a javadalmazása, az, ha teheti, kereshet más munkát, elmehet más munkakörbe, de nem indok arra, hogy ne lássa el feladatát, hivatását” - így a cikk. így van. A pedagógusok közel száz százaléka el is látja, hiszen a magyar tanárok, tanítók jelentős része jó szakember (mint a nemzetközi statisztikákból kiderül), s éppen azért pesszimista, deviáns (a piacere), mert botrányosan keveset fizetnek neki, tehát tisztában van vele, hogy nem annyit ér. Egyetértünk: az egészségügy dettó. Hivatástudatról beszélni pedig ott, ahol piaci árak uralkodnak, egyszerűen erkölcstelenség. Akár multimilliomos parlamenti szenátor, akár zöldségeskofa mondja. Lehet, hogy nem pontosan fejeztem ki magam, de az a kitétel, hogy a tanár azt tanítja, amit maga diákként megtanult -, nos, ez nem a módszerekre, ideológiára vonatkozik, hanem arra, hogy egykoron még olvasni tudó tanárok és a Gutenberg-galaxis gyermekeinek tekinthető diákok voltak a résztvevők, nem pedig vizualitásra manipulált pedagógusok és nebulók. Ha úgy tetszik, ez még dicséret is lehet manapság. (Vas Gerebent egyébként valóban nem tanítja senki, mint ahogyan Csenkeszfai Poóts Andrást sem, de Sütőt, Márait igen, sőt a jó tanár Wass Albertet is - mondjuk fakultative). A történelemtanításról pedig annyit, hogy határkorrekcióról beszélni az egységesülő Európában (2000!) ugyanolyan degeneráltság, mint mondjuk Kölcsey Himnuszát felváltani Hernádi Judit Sohase mondd című örökzöldjével. S erre is van példa, amit nem a pedagógusok követnek el. A liberalizmus és a nacionalizmus, sőt a kispolgárság és a kozmopolitizmus között is van köztes út talán, s ez úgy jön ide, mint a patetikus morál (saját kifejezés - K.B.) a piacgazdasághoz. Kedves Bakacsi Ernő! A damaszkuszi úton megfordult emberekkel van tele az ország. Ugyan mivel lenne jobb egy patinás iskola igazgatóhelyettese, mint egy volt AVO-s miniszterelnök, aki a Varsói Szerződésből a NATO-ba meneteltette volt az országot, Ami végül is nem baj, sőt. De maga a módszer! S itt van a kutya elásva: persze, hogy minden pedagógus ellátja a hivatását, mint ahogy sztrájkoló gyermekgyógyászt sem látott még senki (vasutast annál többet), de tartósan a hivatásra célozni és apellálni - egyszerűen cinizmus vagy jobb esetben naivitás. Maradok tisztelettel: 'jKaló c~Béla 52 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
