Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Simek Valéria: Felelet nélkül, Ígéret a szülőföld
őimek Valéria A kertek foszlott hópaplanai csobognak a várakozási csöndbe. Áldott szülőföld, kifogyunk belőled. Lelkemben nevelt bizakodást Te suttogtad széjjel. Nekem adtad magad dombjaiddal. Bokoröböl fészked nevelgetett, vezetett. Hallottad fohászom. Érparton, dűlőkön nyáresti nyugtalanságod égetett. Átsütsz a múlton, belém égettél valamit. Őseim görnyedt alakját elnyelte az idő. Földed barázdás, esővájt arcán néhány lépés. Árnyak mozdulnak, felkurjantok az ég felé. Küzdelmet vív naponta bennem a reménytelenséggel a remény. A falum az erdők lábához lapul, védelmet és vigasztalást keres, mint én őbenne. 'SSe/e/et né//oü/ Felelet nélkül maradt kérdések bolyonganak benned bűnös bizonytalanságban. Összerakódnak az ártatlan mozaikok, széttipornak Téged. Az öröm jutalompohara eltörött. Távolbavesző ponttá zsugorodsz a nagy hazugságok idején. Bénító szélcsend, szálfatermetűvé nő a mardosó sejtelem. 28 X. évfolyam 7. szám - 2000 július
