Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Simek Valéria: Felelet nélkül, Ígéret a szülőföld
őzokolay károly Őzómági m Minden szóra szó vár, nyitott szótárban ülnek, egymásnak integetnek, szó szónak szól: szeretlek. Táncoljunk karba fűzve, magunkra gondoljunk csak, soha ne az emberre: gonoszát szól a szíve! Oda jeniről Röpköd a lélek, mindig szálldos ő valamerre, mozgékony kutató, vágyik a társaira. Szállj fel hát magasabbra, hagyd a lenti világot, meglásd, jobb magasan - fentről többfele látsz. Hangod másként szól majd ott az égi körökben, elváltozgatnak teltebb dallamai. Onnan jobban hall, ki figyel rád, új zene zeng ott; más összhangzat szól ott fenn: Bach-szerű az. Próbálj, próbálj feljebb szállni, küzdj csak erősen, fél földet telezeng onnan szent muzsikád. Századokat elhagysz, az idő száll - ám sose félj ott, bár oly rémisztő - érzed? Jég a magány. Itt lenn mostanság a divat a rágalom immár, minden ok nélkül lökdös - a sárba tipor. Nem ment meg, csak fent a magasság, szállj oda fel hát, mert lent eltűnik hitvány földi korunk. Új Hevesi Napló 29
