Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A két Lenkey
- Akkor hát befejeztük. írja alá a jegyzőkönyvet, és kísérjék vissza a cellájába! Egy hideg januári reggelen megkérte Grüber tizedest, jelentse be őt az orvosnál, mert lázasnak érzi magát. Dél körül két katona át is kísérte a várispotályba. Jacob Böhm éppen a műszereivel bíbelődött. Hátra se fordult, úgy kérdezte:- A torka fáj, kapitány úr?- Nem, doktor úr, az öcsém sorsa aggaszt. Egy hónapja nem kaptam választ a kérvényemre. Segítsen nekem, hogy meglátogathassam!- Hmm... - fordult el zavartan az orvos. - Higgye el, szívesen megtenném, de sajnos az új várparancsnok, Kastelitz tábornok, meg Ernst törzshadbíró úr engem is eltiltott a látogatásától. Már egy hete nem engednek be hozzá.- Hamarosan kihirdetik az ítéletet a mi ügyünkben is... Szerettem volna elbúcsúzni tőle... Könnyebb szívvel halnék meg, ha tudom, hogy legalább a ruhát átadták neki.- Urticka őrmester becsületes ember. Ha megígérte, bizonyosan át is adta.- Köszönöm, hogy megnyugtat, doktor úr. Ha mégis beengednék hozzá, kérem, próbálja meg elmondani neki, hogy mindannyian nagyon szerettük őt. Nagyon fontos lenne nekem, hogy tudja...- Megpróbálom, kapitány úr, de neki ez már teljesen mindegy. Az ő sorsa egyedül Isten kezében van. Új Hevesi Napló 25
