Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: A halak is, Nosztalgia
A halak is aludni tértek, mikor puha csomókban ránk hullt az est bársonya, s apró érmek viliództak szemed bogarán túl. Vizek csilingelő ezüstjén szőtte fodrait - az igazit, népit — a lengedező hűs szél, mint ki mindig tesz-vesz, igazít. Az apró zajokból váratlan összeállt a csend ősmagánya, és ránkborult, mint könnyű paplan, kincseit rejtő bűvös bánya. Csend volt abban a pillanatban - zenekar vár így a nyitányra. Nevetésed csobogásai megtörnek holtágak állóvizein, csak a tavirózsák sápadt arcán játszik halvány mosoly, de jövőre ők is elfelejtenek. Vágyaid vadlibái kiáltoznak, parti füzesek sárguló kendői lobognak, s ittmaradsz kihűlt árnyékoddal, csak hű kutyáid: üres lábnyomaid követnek utolsó lépésedig. 26 X. évfolyam lO.szám — 2000. október
