Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Az első nap meglepetései
I Denn Oszkár Q^Oíc eÁo- nafí m<e<f/e/ie6éáeó (India 1978) Új- Delhi, akkor még földszintes repülőterén, az óriás fogadócsamok számtalan beléptető kapujánál ezrek álltak sorban az útlevél-ellenőrzéshez. Fejük fölött lustán forogtak a nagy ventillátorszámyak, kavarva a fullasztó meleg levegőt. A magyarok már izzadtak és többeket fejbevágott a trópusi hőség, az előző napon még Moszkvában átfagyoskodott este után. Az Air India járata repült át velük a tiszta éjszakán a Szovjetunió „titkos övezetén”, a ragyogó hajnalt már az öngyilkos háborút folytató Afganisztán lakatlan-zord hegyvidéke felett élték át. Szemlélve az alattuk elvonuló tájat, hiába keresték települések nyomát, lakatlannak tűnt az egész hegy-völgy barázdás, végeláthatatlan terület. Az irdatlan kőrengeteg, a kietlen vidék nyomorúságos életet kínálhatott az odalenn élőknek. A Malév Air Tours csoport lassan átvergődött az ellenőrzéseken, és a kijáratnál már várta őket az indiai idegenvezető, egy száriba öltözött, nagyon szép tanárnő. A klimatizált autóbuszhoz kísérte a csapatot, ahol egy díszegyenruhába öltözött turbános szállodai fogadóember, különlegesen nyírt, kezelt és növesztett szakállal, mélyen meghajolva üdvözölte őket. Minden csoporttag nyakába egy vastag, illatos virágfüzért akasztott, majd tenyérrel összezárt kézzel meghajolt. India így köszöntötte a magyar vendégeket. Az autóbusz mellett egy láthatóan vadonatúj, narancssárga lepelbe burkolódzó, lábain csak sarut viselő, fehérbőrű, kopaszra nyírt, fiatal bonc kérdezősködött tökéletes magyarsággal egy bizonyos Szentirmai Zsolt után, akinek ezzel a géppel kellett volna Budapestről megérkeznie. A nevet többször hangosan megismételte, sétálgatva az utasok között. Nem jelentkezett senki, de a kitartó keresés hatására végül a bonchoz lépett egy már virágfüzéres férfi, és halkan tájékoztatta, miközben többször körbenézett, hogy figyeli-e őt valaki:- Nézze, fiatalember! Egy embert még a moszkvai Mai év-gép indulása előtti pillanatban mellőlem felállítottak. Két határőr katona és egy civil sietett fel a gépre, amikor a légikisasszonyok már a biztonsági övék becsatolását ellenőrizték. A mellettem helyet foglaló fiatalemberhez léptek:- Maga X. Y.? - Én a névre nem figyeltem. - Na, szedje a cuccát, velünk kell jönnie! — És már kísérték is a karját fogva, le az indulásra kész repülőről. Hát ez történt. Lehet, hogy az Ön fiatalembere volt a kiemelt utas. A bonc falfehér lett az elbeszélés alatt, és láthatóan megrendítette az eset.- Neki nem sikerült! - suttogta maga elé, majd megköszönte az információt és gyors léptekkel eltűnt a sokaságban. Félórás buszozás után Új-Delhi egyik luxusszállodájához, a Hotel Imperiálhoz érkeztek. A bejárathoz gyönyörű pálmakerteken keresztül vezetett az út, ahol guggolva munkálkodtak a kertészek. Kis seprűkkel minden négyzetcentiméterről eltávolították a száraz leveleket, a növényi és állati hulladékokat. Láncot alkotva, mint egy katonaszakasz dolgoztak. Egyenruhás boyok hada fogadta a vendégeket, mindenkit felkísértek a szobájába a hatalmas, századfordulói angol stílusban, luxusigényekkel épített előcsarnokból. A magyar hölgyek „milédik”, a férfiak „szőrök” lettek, és szobájukban óriási baldachinos ágy várta őket leereszthető szúnyoghálóval. 68 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
