Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: EURO 2000
IC O^FoT oTFVT Cserniczky Dénes EUDO ii. A Millennium évében vagyunk. Most ünnepeljük honfoglalásunk 1100-dik, államiságunk, a kereszténység felvételének és Szent István koronázásának 1000. Évfordulóját. Egy szó mint száz, van mit ünnepelnünk. Meg is tesszük becsülettel. Nemzeti múltunkkal foglalkozva sokszor megállapítást nyert, hogy LOVAS nemzet voltunk, aztán FUTBALL nemzet lettünk. Mostanára megkopott a ló is, meg a futball is, de azért nem árt, ha tudományos kutatásunk kitér ezekre a területekre is. Nos hát: a „lovas nemzet” fogalmát már annyiszor tárgyalták, hogy ahhoz hozzátenni nem nagyon lehet. Nagy hiányosságok mutatkoztak azonban speciális futball- ismereteink terén. Itt van mindjárt egy igen fontos műszó, mondhatnám szakkifejezés: BUNDA. Na ugye, Önök azonnal egy téli ruhadarabra gondoltak, pedig egy vájtfulű futballszurkoló azonnal tudja, hogy ez nem az. Mert a BUNDA szakkifejezés annyit jelent, hogy egy futballcsapat anyagi előnyökért lefekszik az ellenfél csapata előtt (a bundára), magyarul eladja a meccset. Tömören szólva ez disznóság. Szegény szurkoló kimegy a meccsre, a lelkét kiszurkolja kedvenc csapatáért esőben-sárban, miközben a feje fölött ugrifüles ügyeskedők már réges-régen elintézték, hogy csapata veszíteni fog. Ez felháborító! Mikor kezdődött, senki sem tudja. Voltak politikai indíttatású bundák, voltak anyagi indíttatásűak. Voltak pletyka szinten mozgók, de voltak valódiak is. Mondom, ezt konkrétan igen kevesen tudják, de sokan tárgyalják, találgatják. Mondanak ezt-azt. Hát kérem, az igen sok gyanús eset közül biztosat nem lehet tudni. Most elárulok Önöknek egy nagy titkot. Egy bundáról 100%-os biztonsággal tudom, hogy az volt. Honnét? Mert ÉN csináltam. Időpont: 1952. Gyöngyös (háttérből zene: „Rákosi elvtárs népünk ma erős vár”). Futballbajnokságot hirdettek az MHK-mozgalom égisze alatt (Tudják, mi volt az MHK- mozgalom? Munkára Harcra Kész). A városban működő üzemek között. Én akkor a Gyöngyösi KIOSZK étteremben muzsikáltam a Suha fiúkkal. Természetesen a Vendéglátó Vállalat is benevezett. Erős csapatunk volt, mert a pincérek között jó néhányan korábban aktív futballisták voltak. Edzettünk, futottunk, stb., ahogyan ez egy komoly bajnoksághoz illik. Meg is lett az eredménye. Sikert sikerre halmoztunk. Halmoztunk, mondom én, mert azt elfelejtettem említeni, hogy én is játszottam a csapatban. Elérkeztünk a döntőhöz- Igen ám, de az iskolai év közben véget ért, és a diákok közül sokan egy kis nyári mellékes reményében az ÚTFENNTARTÓ Vállalathoz mentek dolgozni. így a döntőben szembetaláltuk magunkat egy erőtől robbanásig feszülő fiatal gárdával. Vége a világnak! Már az ötödik percben gólt kaptunk. Ennek szörnyű vége lesz! Ahogy állok a pályán önmagam romjai alatt, jött a mentő ötlet. Odaszaladtam az Útfenntartó Vállalat csapatának kapitányához:- Attila, figyelj ide! Ha ezt a meccset mi nyerjük meg, ma éjjel kaptok tizenegy éjjelizenét ingyen! 2:1-re győztünk. Új Hevesi Napló 57
