Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Hubai Gruber Miklós fordítása
Goi'dxfiuáeÁédtc Hatalmas lámpa fénye alatt fehér arcú beteg fekszik a műtőasztalon. Haja csillog, mint maga az ifjúság. A huszonöt évig tartó - mondaná a költő, ám lehet, hogy ez itt most csak huszonöt percig bírja már. A kés dönti el, ami villan még egy utolsót, de meg is torpan hirtelen, a mezítelen test közvetlen közelében. A sebész vár, az asszisztens tompán referál. A kocsit a fiú vezette. Szakítani akart. S hogy kivédje a kivédhetetlent, nagyot rántott a kormányon. A mentőautóban halt meg. A lány kar- és bordatörést szenvedett, a vizsgálat szerint azonban a borda szilánkjai a szívet is megsértették.- Kezdjük. A szike egyetlen rezdülés nélkül hatolt a mellkas csontjai közé. Hideg, élettelen fénye a dobogó szív irányába tartott. A kés a testtel, az orvos a lélekkel vált eggyé. Miért tetted? Mondd, miért tetted! Mit gondolsz, én hányszor keseredem el! Uramisten, számtalanszor! S vajon ha én is azt tenném olyankor, mint amit te tettél most, vajon ki műtene most téged? Úgy lehet, senki. Hát ezért nem teszem... A mellkas kelletlenül engedett a késnek, s tárta fel nagyszerű titkát: Cor humánum - a szív. És él, és vörös. És csodásán piheg. Az orvos szikéje óvatosan közelített hozzá, mígcsak a sebre nem talált. Az asszisztencia feszült figyelemmel követte az orvos minden mozdulatát. Érszorítót hoztak, miközben a szív csak vert és vert... Azt mondod, elhagyott. Hogy már nem szeretett. Tudod te egyáltalán, mi az, hogy szerelem? Aligha... Mert csak a reményt, meg a hüzugságot ismered belőle... Hogyan is érthetnéd hát, hogy az igaz szerelem örök és halhatatlan, s míg csak ember lesz a földön, újraéled minden reményben és minden hazugságban. Miközben az emberi élet... hm...- Pulzus?- Gyengül, főorvos úr!- Vérnyomás?- Száztizenöt. Tízet esett.- Strófán tint! S valahol, egy kisvárosi kórház fehér műtőjében fiatal lelket próbál megmenteni az orvosi kés... Élned kell! Hogy megértsd az életet: a fagyos reggeleket, a ködöt és a napfényt... kémények és vadrózsák... pazar kirakatok. Hogy macska lapul a fal mellett... férfiak, nők, gyerekek... Mozaik- Vérnyomás?- Hetven. A maximum.- Pulzus?- Alig tapintható. Egyre gyengül.- Vérátömlesztést! Forró, nagyon forró a levegő, alig kibírható. Égeti a szemgolyókat, égeti a homlokot, ahonnan kicsalja az első csepp izzadság után a másodikat, a harmadikat... Csak a szikét tartó kéz nyugodt. Nyugodt veszettül, szinte hűt. Nem szabad meghalnod! Élned kell! Érted?! Ifjúság! Lehetsz meggondolatlan és lázadó, szeszélyes vagy különleges: minden, amit csak akarsz, de légy 30 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
