Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - KÖNYVSZEMLE - Losonci Miklós: Szent művészet
Losonci Mikós: Igen - szent, szent, szent minden áhítatból, igazságvágyból született vers, minden tiszta szándékú, megfontolt fegyelmű, szerkesztett harmóniát sugárzó szobor, festmény, épület. Cs. Varga István e „Szent művészet” nyomába ered, költészetünk szakrális vonulatát vizsgálja. Módszere egyéni - oknyomozó filológiai pontosságát és tudásának árnyalatokban oly gazdag bőségét levegős olvasmányossággal elegyíti, s miközben mélységekre döbbenünk, kellemes élményben is részesülünk, a könnyedség semmiképpen nem válik a gondolkodás új fölismeréseinek rovására. Gyönyörködve okulunk. Mindazonáltal az önmagához intézett szigor lényegre bukkan - József Attila és önmaga ösvényén nemcsak a valóságot deríti föl, hanem az igazságot. Fontos erénye a gondolatbőség, a gondolkodás fegyelme, az eszmélés folyamatának stiláris ökonómiája.'1 Ady intenciója nyomán arra törekszik, el is éri, hogy „valami új"-at leljen, kitaláljon, döntő mozzanatokat az ismeretlen tartományból - olyan kincsre találunk, amiről eddig nem tudtunk. Ugyanakkor a szellemi hódítás az értekező próza nyelvi zamatával testesül - külön többlet, hogy ismeretszerzésünk közben még pallérozódunk is a magyar szókincsben, a fogalmazás sűrítményeiben. Lélekindító az ars sacra - a szakrális költészet -, visszafogott tűzzel elemzi magaslatait Cs. Varga István. Rátatál a törvényre, arra, hogy a lét egyetemességében szépség jóság és igazság egyesül hiánytalan harmóniával annak tanúbizonyságául, hogy az időben született élet holnapja az időtlen létezés. Rónay László nyomán jelzi Cs. Varga, hogy a szépség Isten üzenete, mely nem korlátozódik a szakrális művekre -, a nagy hír univerzális méretű. Természetesen sarkalatos tény, hogy a mű értékét nem a téma magasztossága, hanem a formálás egyedi választékossága dönti el. Fölemelő adatot ismertet a szerző, azt, amit Giuseppe Mezzofanti mondott a „Szózat” születése évében, 1836-ban Frank Ágoston cseh költőnek: „Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt, leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából leginkább fejlődésre képesnek? A magyart... A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik a nyelvükben. ” Az angol John Browning így szól rólunk, talán még vonzóbb elismeréssel: „Ez a nyelv a legrégibb és legnemesebb monumentuma egy nemzet önmagában való függetlenségének. Megmagyarázhatatlan az egyiptomi templomok mennyezete: Egyetlen szikladarab. Senki sem tudja, honnan származik, miféle helyről hozták ezt a különös, bámulatos anyagtömeget, senki sem tudja, hogyan emelték föl a templom oldalfalára. A magyar nyelv eredete ennél sokkal csodálatosabb jelenség. ” Mélyen igaz ez a vonzó megállapítás, az Ómagyar Mária-siralomtól Pilinszky „Apokrifjéig érvényes, szakadatlanul szerves teremtő folyamat. A kötet értéke az új eszméket sorjáztató vonulatában a bibliográfiai háttér alapossága, érződik, hogy Cs. Varga István ítéleteit komparatisztikus méretű tudás hitelesíti. Megindító a „Himnusz” elemzése. Múltba révedő és jövőbe irányuló forrásait úgy veszi számba, hogy a teremtő alázat csöndessége sok-sok előd részletmegfigyelését összegzi. A mű minden szóegysége gyűlhely, egész világ rejtőzik az Isten, áldd, magyar, bőség, víg esztendő, védő kar, bűn, vár kifejezésekben. Megindult együttérzéssel tárja föl a Kölcseyt továbbteremtő Erkel Ferenc Himnuszéit - zene és költészet méltó egymáshoz az értékazonosságban. Igéző, hogy Cs. Varga István ezen tanulmányához 106 könyvet, írást Új Hevesi Napló 79
