Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXV.
véletlenek, vannak hallatlanul szerencsés találkozások is, például ha a hajtásban egy nagy disznó rászalad a vadászra, és az meg is tudja lőni. Mert a sokat tapasztalt, öreg disznó még a hajtásokban is kiszámíthatatlanul viselkedik. A legtöbb esetben visszatör a hajtők között, vagy óvatosan kicsúszik oldalt, vagy méretű agyarakkal rendelkező, rafinált kant terítékre hozni ma is elismerésre méltó teljesítmény. No, persze, vannak ha a sor túl laza, fel sem kel a fekhelyéről, addig lapul ott, amíg túl nem haladnak a hajtők, aztán lassan, halkan kilopakodik a golyóveszélyes területrészből. Mindezeknek köszönhetően a vaddisznóagyar mindig is az egyik legmegbecsültebb, legértékesebb trófea volt. Azt a disznó nem veti el évenként, azt találni nem lehet, azt csak úgy lehet megszerezni, ha túljár a vadász a vad eszén, ha kilesi, kinyomozza, kivárja, odacsalja, vagy megkeresi, és jó lövéssel elejti. És még a jó lövésen is hangsúly van, mert igen szívós, erős vad a disznó. Rendkívül energikus, s kevés az olyan, amit még a legjobb blattlövés is tűzberogyaszt. A vaddisznó tehát igen okos, hihetetlenül intelligens, rendkívül óvatos, és elképesztően szívós. Vaddisznóra vadászni a legszebb, a legtöbb szakismeretet és vadászfurfangot kívánó, gyönyörű kihívás. A legizgalmasabb vadászélményeket, a legmaradandóbb vadászemlékeket adja. De nem egykönnyen! A Bekölce fölötti Baksa nevű területrészünkön még a havazás előtt komoly túrásnyomokat találtunk. Aztán a friss hóban való cserkelés közben alaposan átvizsgáltuk e területet, s a különféle nyomok között egy egyedüli disznó hatalmas, friss lábnyomait is felfedeztük. Bár a hó annyira friss és porszerüen apró volt, hogy a lábnyomok szélén mindenütt beomlott, ám így is világosan lehetett következtetni a nem mindennapi nagyságú, gyönyörű vadra.- Hatalmas kan! - sóhajtott fel Pista barátom. - Ez lenne ám az igazi karácsonyi ajándék! Hej, ha ezt cső elé tudnánk csalogatni, de jó lenne! A Baksa oldalában tudtunk egy lesről. Felkapaszkodtunk oda, felmásztunk rá, és meggyőződtünk arról, hogy annak ellenére, hogy ott évek óta vadász nem járt, kiváló állapotban van. Minden lényeges dolgot végiggondoltunk, végigbeszéltünk. Az a vadrejtő sűrű, ahol nagy valószínűséggel napközben ez a kan is fekszik, a túloldali, szilakszói vágás. Onnét érkezik esténként ebbe az oldalba, mert itt néhány öreg tölgyfa alatt zamatos makkot talál. Ez a sűrű ugyan nincs messze, ám ez az öreg disznó, szinte biztos, hogy megvárja a lővilág végét, azaz a sötétedést. A ritka lábaserdőben kinéztük azt a részt is, ahová a szórót gondoltuk, ahová jó kilövés esne, s amihez legközelebb esett egy sűrű, meleg fenyves lenyúló sarka. Ha takarásban jön, ott ereszkedik majd be. A lestől vagy hetven méterre volt ez a tisztás. Golyóspuskához ez jó távolság. Ha ilyen marad, még a legsötétebb éjszakán is kiváló lövést Új Hevesi Napló 9
