Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: El cielo despejado I.
Egyszeriben kitágult a mennybolt a ragyogástól, amikor az első pihenőnél az emberek megkönnyebbülő érzettel és közlékenyülő gesztusokkal kászálódtak le a buszról. Maga a busz is igényelt némi pihenést, sokkal inkább egy gyors átvizsgálást, ugyanis Villarrobledo közelében, eltérített, útjavításra váró szakaszon, kellemetlen döccenést követően időnként diszharmonikus kopogás hallatszott föl a csomagtérből, amely hangot Lenke oly módon terelt be hallójáratába, hogy fejét elég mélyen oldalra billentette, mint mikor egy kopasznyakú tyúk ferdén fölfelé lesve belekíváncsiskodik valami faágon zajló veréb-közösségi jelenetbe. A fagerendás, faoszlopos, rusztikus kinézetű tabemát feltűnő fürgeséggel lepték el a tengerre szállni készülő magyarok. Rendelés előtt egy-két ügyefogyott tagja a csoportnak nyelvi tanácsért körbevette a kissé ráncos arcú idegenvezetőnőt. Ekkor még nem tudták, hogy elemi fokon Teofil is érti és beszéli a spanyolt. És egy perccel később ő nem is a magamutogatásért, holmi feltűnni vágyásért elegyedett szóba egy találó ráérzéssel kiválasztott donnái - aki, miután Teofil dicsérőleg hozta föl neki az ízléses bútorzat, egyszóval a berendezés igen szerencsés megválasztását és elhelyezését, feltárta, mint egy közismert titkot, égből pottyant embertársának, hogy hajdanán a nagy Don Quijote is megfordult az ivóban hanem azt a szóba elegyedést néhány mondat erejéig az adott nép nyelvén inkább egyfajta gesztusnak tekintette, a megszólalás-keltette aperitifnek, ízlelgetőnek, de mindenképp a megbecsülés jelének a fogadó nép iránt. Látható elégedettség ült ki az arcokra. A közelben Vanda már most vino tinto-t kóstolgatott. Egy éledező idill reményétől felbátorodva Teofil odament hozzá, megszólította:- Látom, kedves honfitársnő, kiváló nedű mámorába merítkezik. A leány nem lepődött meg a kéretlen közeledésen, de az utolsó korty azért csaknem cigányútra csúszott. Arany fény röpdösött hajában s merészen formás combján. Kezét, melyben színes prospektust szorongatott, magyarázólag széttárta; a megnyerés és hevülő szimpátia-keltés kirajzó sugár-köreit kezdte bizseregve érezni maga körül, s - marasztaló mosoly kíséretében, Karády-s hangon mondta:- Kipróbálom, ha már itt vagyok, de egy pohárnyi bor a nagy mámorig még nem visz el. Viszont, úgy hallom, Ön ezen a tájon az ég kegyeltje. A spanyoltudás itt sokat ér. Jól jöhet még később is.,- Ha a nevemre céloz, és az ég kegyeltjének nevez, hát... részben igaza lehet. Mindenesetre úgy vélem, az ajándékba kapott adottságot és a ki nem harcolt, csak ölünkbe hullott javakat is meg kell becsülni. Ezt csak úgy általánosságban említem, nehogy elsődleges, abszolút életelvemnek tekintse. Vanda nem is tekintette annak, abszolútnak pláne nem. A mondottakkal természetesen egyetértett, ám jobbára csak a férfi szavának akusztikai megjelenése, manifesztációja érdekelte; a hang, mely hozzá irányult, és csak hozzá, az legyezgette őt szépítőleg és hízelgőleg. Nagy, barna szeme kitárulkozó kedvvel bódult bele Teofil arcába s körülízlelte azt.- Gyengén beszélem a spanyolt - folytatta Teofil, miközben szép számú La Mancha-i iddogáló férfi pergő szó-áradatába hallgatózott bele fél füllel -, és szeretném itt gyarapítani vérszegény nyelvtudásomat. Örülnék, ha valaki tolmácsolásra kérne meg, ha segíteni tudnék valakinek, például annak, aki cipőt akar vásárolni. A természetes segíteni vágyás a magam módján elképzelhető fürdés, napozás mellett is. Bizonyára így gondolja Ön is. Egyébként tudja, hogy valaha Don Quijote is járt ebben a kellemes fogadóban? A leány felvonta szemöldökét - az elhitetés mégis meddő talajra hullt. 20 X. évfolyam l.szám - 2000 január
