Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Mementó, Sietnem kell
- A mesében, vagy a valóságban? Ó, a nagyotmondás itt az andalúzokra jellemző, amott, északabbra, a másik országban pedig a gascogne-iakra - mondta Vanda, s ezáltal mintha az ő oldalán kacérkodott volna a tanároskodás fölénye. Teofíl kicsit meg is lepődött a leány helyismeretén, csupán azon töprengett még egy percig, hogy Vanda miért „andalúzok”-at említett, miért nem „andalúziaiak”-at. Az idegenvezetőnő arra haladt el, s odaszólt: Beszállás! Szenvtelen külsejéhez nemigen illett volna, ha hozzáteszi: Videant peregrinantes... (Folytatjuk) Mj Sietnem kell: nem én írom a verset - bolondos úr, bohócsapkás Idő. Ha nevet is: szemei könnyel teltek, s ha sír: minden könnycseppje nevető. Bolondos Úr, Bohócsapkás Királyom, fogd még kezem, vezess tovább, tovább! Nem állhatok meg míg tükrödben látom mily kegyetlen e földtekés világ! Sietnem kell, nehogy a gúny elérjen, s Mammont szolgáló aljas szolgahad. írd a verset, s kezemmel messzeségben ringass csodát könnycsillag-pillanat! Nem kell dicsőség már! Elég ha látom olykor, Idő, a Legnagyobb Csodád: mint villan át az életen-halálon bohócsipkád - királyi koronád. Új Hevesi Napló 21
