Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Jámbor Ildikó: Ki veszi fel a frakkot, ha felnő?
vendfe/ a fita/c/cot, Áu ^eZ-nVi? Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig Gárdonyi Géza Színház, Eger Nyilas Misi tévedése, és egyben ártatlansága is abban rejlik, hogy azt hiszi: a felnőttek mind jók, s minden hamisság, csel, átverés, ami a gyermekek közt létezik, szerinte a szellem és a lélek csiszolódásával, tehát a felnőtt korral együtt megszűnik. Ezt gondolja Misi Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig regényének főhőse. Ezt a vélekedést, tévhitet játszatja el a színpadon Merő Béla író-rendező, az egri előadás színre vivője a két alakban (felnőttként és gyerekként) is megjelenő Nyilas Misivel. A szerző-rendező a klasszikussá vált regényt szeretné visszaadni a színpadon: a regény érzelmekkel teli, ugyanakkor szürreális, sokszálú lelki vonatkozásokkal átszőtt világát, s nem pusztán magát a történetet. Tudjuk, a Légy jó mindhalálig darab változatát maga Móricz is megírta, mi több (ezt a mostanában közzétett Móricz-levelezésből is tudjuk), egyebek mellett Párizsban is bemutatták. A mai rendező, mai színpadon túlságosan soványnak, színtelennek találta pusztán a cselekményt, a regény bonyolult világából s hangulatából szeretett volna átmenteni valamit az előadásba. így került be a darabba Móricz édesapja és édesanyja (Balogh András és Fekete Györgyi), akik a regényben csupán a főhős gondolataiban mozognak, így vált színpadi gesztusokban is megjeleníthetővé a kamaszodó Misi a Doroghy Bella (Dér Gabriella) iránti szerelme, s így kapott a regénybeli arányokhoz képest nagyobb hangsúlyt a Török-család bemutatása (Suta Árpád, Tatár Gabi, Váli Zita megformálásában az előadás egyik legjobb jelenete). Doroghyné (Holl Zsuzsa) mindössze két jelenet pedig a XIX. századvég hanyatló arisztokráciájának magatartásmintájára utal kiválóan. A darab legproblematikusabb pontja a számos amatőr gyerekszereplő foglalkoztatása. Lehet, hogy anyagi megfontolásból, lehet, hogy az illúziókeltés kedvéért folyamodott ehhez a megoldáshoz az egri színház, egy azonban biztos, a különben illúziókeltő előadás, már a sokadik alkalomkor kezd szétesni, s ennek oka pedig a színművészet hiánya a színpadon a gyermekjelenetekben. A lelkes amatőrök nagy erőbedobással, ám kevés rutinnal alakítanak, s legfőképp az egymásra figyelést kellene megtanulniuk a felnőtt kollégáktól. Nem vonatkozik ez mindenkire. A főszerepet derekasan alakító Fekete Márton mindvégig fegyelemmel, és a Nyilas Misit jellemző okos igyekezettel teszi dolgát nagy összhangban, működik együtt felnőtt mását játszó Lisztóczki Péterrel (aki különben nagybátyja se az a testi és lelki hasonlóság miatt is szerencsés választás). A tanári kart alakító színészek nem kapnak egyenrangú feladatot. A Valkayi megformáló Réti Árpád szerepe jól meg van írva, s ráadásul a figura találkozik a színművész habitusával is, s így különösen a földrajzéra megható jelenetében maradandó színházi pillanatokkal ajándékoz meg bennünket. Várhelyi Dénes, Pálfy Zoltán már nem ilyen szerencsés, sematikus figurákat kell játszaniuk, tét nélkül, s nincs sok bízva az igazgatót különben hatásosan felmutató Venczel Valentinre sem. A Pósalakyt formázó Sata Árpád, a neki szánt egyetlen jelenetben jól eltalálja a nyugalmazott tanácsos jellemét, s a sötét szemüveg mögött még igazi, érző lelket is képes felmutatni. Hasonlókat lehet mondani az egri működése során először nagyobb szerepet sikeresen megoldó Jakó Beátáról, aki Viola szerepében lép elénk, s hozzájárul a sikerhez nyúlfarknyi szerepével a Pedellust alakító Fehér István, és Nagy úrként Tóth Levente. 82 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
