Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kemény László: Anonymus nyomdokain II.
Kemény László ii. Munkács, Ungvár és a Bodrogköz eléggé behatárolt síkságairól tovább kellett jönni a hadaknak Salán jóváhagyásával, vagy a nélkül. Hiszen nevezett területeken úgy a hadaknak, mint az őket követő népeknek fogytán lehetett az élelme. Itt, ez esetben a ménesek - a harcosok lovai - és egyéb állatállományra kell gondolnunk, amit magukkal hoztak, hajtottak. Vándorló nép esetében igaz, ha legelő és állat van, akkor minden van. A Bodrogközből Karos, Sárospatak, Újhely környékén átjőve egy keskeny folyosóra értek, ami Újhelytől Szerencsig negyven km között van. Innen csak előre lehetett tömi és minél gyorsabban. Jóllehet Tárcái vezér - aki visszamegy felderítő útjáról és jelentése kedvező de ezt úgy a sereg, mint a követő nép csak akkor érzékelte igazán, amikor a Szerencse mezejére, hegyéhez elértek. Innen látták, milyen is az a hely, és nagyon megszerették. Teljes joggal, hiszen itt szemük előtt kitárulkozott a végtelen róna dús legelőivel, így joggal tekinthették ezt a helyet nagy-nagy szerencséjüknek. A Szerencs szónak önmagában, mai ismereteink szerint nincs értelme, viszont annál inkább van a Szerencse szónak, mint fogalomnak. Tehát, ha ősi szavaink között létezett ez a szó, hogy szerencse — ami nagyon valószínű -, elég, ha a szó végéről elhagyjuk az e betűt, és ez esetben szinte minden további okoskodás szinte fölösleges. Számos észak-magyarországi helységnévről derítette ki az etimológia, hogy török eredetű a helység neve. így pl. Girincs, Ináncs, stb. Itt nem a közelmúlti török hódoltságra kell gondolnunk, hanem arra, hogy a fősereg jelentős részét a harcban elöljáró török nyelvű kabar-magyarok jelentették. Az etimológia tehát ezen nevezett kabar-kazár szóra is utal, mely úgy hangzik Serinc, olvasva szerincs, mely nyelvünkön türelmet, szívósságot, állhatatosságot jelent. Erre bizony nagyon nagy szüksége volt ezen kabar népességnek és harcosoknak, akiknek kötelességük volt a harcban elöljárni, úgy az ideérkezésig, mint a továbbiakban. Túlzás nélkül állíthatjuk: ez a hely volt tartósan Árpádék „főhadiszállása”, ahonnan kiindultak a hadak észak-nyugatra. A Tátráig Bors vezér, majd a Tiszántúlra - szinte országrésznyi területeket hódítani, és ide érkeztek vissza a hírhozók jelentései, de úgyszintén a sikereket elérő hadak is. Anonymus - amint már említettem - kétszer is kiköltözteti Árpádot és főembereit Szerencsből. Először a 22. fejezetben, melyet idézek. ELSŐ KIVONULÁS: „Szabolcs, Tas és Tétény tanácsot tartván elhatározták, hogy Árpád vezér országának határa a Meszesi kapuban lesz. „(Ez a Tiszántúlon található Erdélyben.) „ Aztán az említett három férfiú összes tetteit biztos hírvivőkkel megüzente Árpád vezérnek és főembereinek. Mikor ez Árpád vezérnek és főembereinek értésükre esett, szerfölött megörültek. Pogány módra áldomást csaptak, és azoknak, kik az örömhírt hozták, különféle ajándékokat adtak. Árpád vezér és főemberei a vigasságnak ilyen okáért egy egész héten át ünnepet ülve, úgy lakmároztak, és majdnem minden nap megittasodtak amiatt, hogy ez az öröm beteljesedett. Egyszersmind aztán a hírre Árpád vezér és övéi 28 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
