Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Cs. Varga István: Búcsú Apor Elemértől
szándékos, céltudatos emberi szerkesztés eredménye, hanem rátalálás, alkotás: a Teremtés átkával rokon „csoda”. Apor Elemértől sokat tanultam egri valóságismeretben, emberségben. Apor ninden tudott Egerről, de mindaz már „megírhatatlan”, sőt ineffabile, vagyis művészi ritellel a számunkra kimondhatatlan. Hálát adok a Mindenek Urának, hogy élete utolsó násfél évtizedében a barátja lehettem. Nagyon szerette a francia költőket, Baudelaire-t, Rimbaud-t, Verlaine-t. Az Őszi zhanson-X Tóth Árpád fordításában kedvelte: „Ősz húrja zsong, / Jajong, busong / A tájon, / ' ont monoton / Bút konokon / És fájón... ” Apollinaire-től idéztük a Le pont Mirabeau-X: sous le pont Mirabeau coule la Seine...” Tudtuk, mitől szép Apollinaire Búcsúja Vas stván átköltésében: ,, Letéptem ezt a hangaszálat / Már tudhatod az ősz halott / E földön öbbé sose látlak / O idő szaga hangaszálak / És várlak téged tudhatod. ” Őt valóban érdekelte, hogy mitől szépek a Jeszenyin-versek, mitől szép a „Bokraink közt már az ősz barangol, / kóró lett a fényes laboda. / Zizegő, szép zabkéve hajadról / nem álmodom többé nár soha...” Apor Elemér szeretetben és kegyelemben élt, hozzá valóban méltó Sík Sándor Te Jeumíi: „Téged Isten dicsérlek / és hálát adok mindenért. / Hogy megvolt mindig a nindennapim / és nem gyűjtöttem másnapra valót, / hála legyen. / Hogy mindig jutott két járásom adni / és magamnak nem kellett kéregetnem, / hála legyen. / Hogy értenem adatott násokat / s nem kellett sírnom, hogy megértsenek, / hála legyen. / Hogy a sírókkal sírni jól :sett / és nem nevettem minden nevetővel, / hála legyen. / Hogy megmutattál mindent, ami zép / és megmutattál mindent, ami rút, / hála legyen. / Hogy boldoggá tett minden, ami zép / és ami rút, nem tett boldogtalanná, / hála legyen. / Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, / hála legyen. / Hogy akik szerettek, szépen szerettek / s hogy nem kellett nem szépen szeretnem, / hála legyen. / Hogy amim volt, nem kívántam, ...) hála legyen. / Hogy ember lehettem akkor is, / mikor az emberek nem akartak emberek enni, / hála legyen. / Hogy megtarthattam a hitet / és megfuthattam a kicsik fútását / (...) lála legyen, Uram! / hála legyen!” A magyar kultúra, a kortárs magyar irodalom jeles egri személyiségétől szomorú, e hálatelt szívvel búcsúzom. Kálnoky Lászlóhoz hasonlóan csodáltam, de teljességgel oha meg nem értettem, elfogadni nem tudom mélységesen alázatos hűségét Egerhez, mely ugyan kitüntette, de méltón megbecsülni sohasem tudta. Pedig „selyemgubó- árosához élete végéig a legönzetlenebb, ajándékozó szeretet kötötte. Abban a biztos tudatban búcsúzom, hogy Apor Elemérre valóban érvényesek az rás szavai: „qui autem doci fuerint fulgebunt quasi splendor firmamenti et qui ad iustitiam rudiunt multos quasi stellae in perpetuas aeternitates. „Akkor az érteni tudók ragyogni ognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön- rökké, miként a csillagok." (Dániel, 12. 3. Reqiuem aeternam dona tibi Domine! Et lux erpetua luceat tibi! A katolikus gyászszertartásnak ezekkel a szavaival búcsúzom, melyeket Radnóti Miklós így költött át édes anyanyelvűnkre, Babitsot búcsúztató, Csak sont és bőr és fájdalom című versében: „ Örök világosság, kibomló égi láng / röppenj felé földi füstön át. ” j Hevesi Napló 7
