Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Lego-kockák
^in-lat* 2(itbróŐ Öcijo-íiocliníi Vili. Gyanútlanul koptatja, őrli A Gond a jó békére vágyót, Most is mindkét lábára hágott, Vadabbul indul szétgyötömi, És nem elég már, ami földi Gyarlóság, a koszos világot Rádobja s nincsenek virágok, Szirmok sebeket letörölni — A roggyanáson túl, romokban, Mindenre gyáván, készületlen Bevárja azt, ami ha robban, Széttépi őt. A részletekben Vizsgálhatóvá lesz az alkat. De ő nem vádol, nyögve hallgat. X. Legörnyedek hetedrét, Hogy kedvező helyem legyen Utazni mélyben és hegyen, így vállalom a terhét A távnak, téve arrébb, Vagy errébb bármi félelem Nyűgét, ne birkózzék velem, Amíg én itt zavarnék. Mert azt tudom, valóban, Ahol én megjelenhetek, Nem hangzanak dicséretek, Csak elmarasztalóan Suttogják szájak és szemek: Itt mindent félreértenek! A láger-század énekei 1991 X. évfolyam 2. szám — 2000 februái 8
