Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Cs. Varga István: Búcsú Apor Elemértől
szabadult világban, talán meg fog emlékezni a magányos hagyásfákról egy új Föld új népe egy új ég alatt.” Apor Elemér a persona non grata állapot után, négy évtizedes tiltás, majd megtörés után az utolsó évtizedben négy könyvet jelentetett meg. Könyvei: Mindenki nagynál születik (1935); A Magvető Kiadónál egy egri származású, a jó ügyeket mindig felkaroló nagyszerű asszony, Koczkás Sándorné Hegedős Mária jóvoltából jelent meg a Mindenütt téged kerestelek című válogatott verskötet (1988). Serfőző Simon költő, t Felsömagyarország Könyvkiadó vezetője jelentette meg a Dobó Istvánról szóló Feje fölött a pallos árnyéka (1992, 1997) című kisregényt és a Pont a semmi falán című, Összegyűjtői versek kötetet, amely példaértékű összefogással rekordidő alatt látott napvilágot. (A köté címadása A kis ,,n ” című versből való, amely a magyar nyelv fejlettségéről, szépségérő szól.) A nyelvi, filozófiai kérdéseket elemző költő életművének szerves részét képezi A csoda avagy a hangok története lírai tanulmány, amelynek rövidített változatát az Egr, Riport részletekben közölte, majd F. Molnár Gabriella jóvoltából könyv alakban is megjelent. A Murawski Magdolna által szerkesztett Új Hevesi Napló rendre közölt tőle írást. Apor Elemér átélte, mélységesen átérezte, hogy milyen sorscsapásokkal sújtotl bennünket a XX. század: a magyarság millióit kényszerítette idegen impérium alá. Könyve erőt és vigaszt adó nemes szándékú költői vallomás, szellemi-lelki üzenet. Időszerűségéi fokozza, hogy a határainkon túl élő magyarság harcot vív anyanyelvének jogaiért, nemzet: létének megőrzéséért. Kirekesztő nyelvtörvényt hoztak, nyelvrendőrséget szerveztek anyanyelvűnk ellen. Az elszakított magyarság túlélte a teljes állampolgári jogfosztottságot, a szülőföldről való elüzetést, a gazdasági, szellemi, lelki megnyomorítást. Anyanyelvébe kapaszkodva küzd megmaradásáért, emberi és nemzeti tudatáért. Apor Elemért Kosztolányiéhoz hasonlítható szerelmetes viszony kötötte az anyanyelvhez. A nagy előd hitvallása őrá is érvényes: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható... Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.” Nyelvértelmező könyve is bizonyítja: poézisre csodálatosan alkalmas, idealitással telített nyelvünk a Teremtés titkával tart rokonságot. Ez a könyv nem „nyelvtudományi értekezés”: egy nyelv szabályok, törvényszerűségek szerint fejlődik, mégis ars, a szellemi teremtés művészete, amely régibb, mint az altamirai barlangrajzok. Szerinte minden alkotás kezdete az utánzás, ez adja meg a beszéd valósághitelét. A hangalakítás természetutánzásból alakult ki, ez a kapcsolat a civilizációs fejlődés során meggyengült, sőt feledésbe merült Egyetemes célja: a bokaharapdáló történelemben „szélkaszabolta” anyanyelvűnk műveltségűnkben felmagasodjék, hogy ne legyünk a „felejtés népe”. A magyar nyelvre jellemző, hogy tiszta hangélményekből alkot szavakat. Ha több hangélmény jelentkezik, akkor a mássalhangzó-torlódásokat magánhangzókkal tagolja, így alakítja ki a szavak belső, hangzási egyensúlyát a könnyebb kimondhatóság kedvéért. A magyar nyelv természetes fogantatású, egyenletesen lélegző, nyugodt szavakból áll. Ez a jellegzetessége az alkotók, a nyelvhasználók bölcsességét, esztétikai igényességét bizonyítja. Mindez nem 6 X. évfolyam 2. szám - 2000 február
