Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - KÖZÉLET - Pokorni Zoltán: Gondolatok Nobel-díjas tudósaink szobrainál
Pofcom Zoltán (iumfrcíatük ^obel-Mjas tudósaink szobrainál Hevesy György és Békésy György szobrának avatása az egri Wigner Jenő Szakközépiskolában A Nobel-díj messze kimagaslik az összes kitüntetés, cím, tudományos fokozat vagy titulus sorából. Világraszóló elismerést jelent, nemcsak a díjazottnak, nemcsak annak a tudományos területnek, amelyen kiemelkedőt nyújtanak, hanem elismerést jelent a díjazott nemzete, hazája számára is. Immár kb. száz éve osztják ki rendszeresen a Nobel-díjakat, amely valóságos szimbólumává vált a kimagasló tudományos, emberi teljesítménynek. Rangot jelent ez, a legkiválóbbak rangját. Nemcsak tudományos rangot, hanem az emberi erőfeszítés elismerését is. A magyar származású Nobel-díjasok sora erre mutat példát. S még valamire: hazájukból a tudományos előrelépés vagy politikai okok miatt szinte mindenki távozni kényszerült, és egy kivétellel egy másik állam polgáraként, egy másik állam tudós közösségének megbecsült tagjaként nyerte el ezt a legmagasabb tudományos kitüntetést. De tudjuk azt is, hogy ezek a kiváló emberek megtartották az azonosságtudatukat, megtartották magyarságukat. Büszkék lehetünk arra, hogy ők fontosnak tartották a legmagasabb kitüntetéseket kézhez véve is, hogy honnan jöttek, hol kapták az indíttatást tudományos, szellemi pályájukon, és mit köszönhetnek azoknak a szellemi műhelyeknek, szellemi bölcsőknek, amelyek őket felkészítették. A nem politikai okokkal magyarázható elvándorlást a tudományos kutatás megfelelő hazai feltételeinek hiánya idézte elő. Azok a laboratóriumok, kutatóintézetek, munkaközösségek, egyetemi, szellemi műhelyek vonzották a legkiválóbbakat, amelyekben munkájukat leginkább ki tudták teljesíteni. Sajnos e tekintetben Magyarország helyzete, ma 1999-ben sem sokkal jobb. Nem az egyéni gyarapodás, nem a magasabb jövedelem lehetősége az elsődleges ok, hogy kutatóink, szellemi embereink közül sokan külföldre mennek. Sokkal inkább a kutatási feltételek, az intézményrendszer, a műhelyek, az eszközök, és az elfogadó környezet hiánya. Sokszor a politikával átitatott tudományos közélet önzése, merevsége, az elfogadhatatlan, embertelen politikai időszakok, amelyek a szó legszigorúbb értelmében elüldözték ezeket az embereket. Az a feladatunk, hogy mind a három területen, az anyagi, az infrastrukturális és a politikai feltételek tekintetében önvizsgálatot tartsunk. Tíz évvel ezelőtt a rendszerváltás e tekintetben valóban fordulaton hozott. Örömmel láttuk, hogy sorra tértek haza a még élő nemzetközileg megbecsült tudósaink, hazai egyetemekre, főiskolákra, akadémiára, tudományos kutatóintézetekbe. Nemcsak előadást tartani, fiatal tudós generációk nevelésében részt venni. Azon az alapvető gondon, hogy a felsőoktatási kutatóintézetek felszereltségén hogyan lehet változtatni, a felsőoktatással közösen törjük a fejünket a tudományos és technikai kollégium ülésein. Am nem elegendő pusztán több pénzt, több forrást biztosítani erre, azoknak a hatékonyságára, célzott felhasználására is költenünk kell. És itt tudományos, a kutatói szféra emelkedettségére van szükség, hogy valóban meg tudják nevezni azokat a területeket, ahol a fejlesztések eredményessége a legnagyobb eséllyel várható. Az előző kormány oktatási minisztere, Magyar Bálint javaslatára a magyar kormány létrehozta a professzori Széchenyi-ösztöndíjat, és ennek igen pozitív hatásai vannak: jelentősen csökkent a fiatal kutatók, tehetséges fiatalemberek elvándorlása Magyarországról. Több százan maradtak itt azért, mert úgy érzik, hogy ezzel a professzori ösztöndíjjal jobb, emberibb, elviselhetőbb megélhetéshez jutottak, és megkísérlik a hazai tudományos oktatási intézményekben megtervezni a pályájukat. Az a feladatunk, hogy ezt a Széchenyi professzori ösztöndíjat oly módon alakítsuk át, hogy egy meghatározott szeletében továbbra is a fiatalokat szolgálja, ezért közel a felét, kb. 200-250 ösztöndíjat kifejezetten egy poszt-doktori ösztöndíjjá kívánjuk átalakítani oly módon, hogy két évig a hazai, egy évig a külföldi tanulmányaikat szolgálja, majd újból egy Új Hevesi Napló 65
