Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Mikoli Vince: Híres egri teológusok
Jól ismeri az egyház szociális tanítását, bekapcsolódik az Actio Catholica és a Kálót munkájába. „A vezetőknek, nevelőknek mélyebb történelmi és magyarságszemléletet kell közölniük a néppel. Tudatosítni bennük eredetünket, múltunkat. A paraszt történelemszemlélete legfeljebb Kossuthig megy vissza. Töredékekben tud még valamit a kurucokról, a törökökről, tatárokról, emlegeti Mátyás királyt, Árpádot. Ez a kevés anyag nem hat rájuk irányítóan. Rá kell ébreszteni őket közép-európai helyzetünkre, felkelteni bennük az elszántságot, hogy mi itt szervezni akarunk, virrasztó láng vagyunk tényleg a huzatos Európa közepén, s helyzetünkből ez és ez a szerepvállalás következik.” 1938-39-ben Heves megye szociális tanácsadója. „Járom az ősi, hepehupás, hegyes-völgyes Heves vármegyét - kezdte írását. - Azt mondják, a munkám szociális tanácsadás lesz. Gyűjtöm tehát a tanácsolni valókat faluról- falura. A régi keresztények köszöntését újítanánk föl a legszívesebben, mikor belépek: ’Békesség e falunak és minden lakójának!’ Békesség! Itt-ott megnézem a temetőiket is: minden fejfán ott van ez az egyszerű szó. Talán azért is jut belőle oly kevés ezeknek a jószívű népeknek, mert irgalomból halottaikra testálják?! Valóban lesz hát új honfoglalás? Ezt kérdi reménykedve egy kis falu népe a többi közt, valahol a Bükk aljában. 1000 hold művelhető területen szorong 3200 ember, 30 ezrelék születéssel. Csudálatos a földéhség a magyar parasztban. A Tarnavölgye, Mátraalja tele van amerikás emberrel. Kimentek a nagy bizonytalanba, éheztek, gyűjtöttek s ezer kísértés örvénye széléről hazarántotta őket a honvágy, foldszeretet. Hányszor előveszik, számolgatják, szaporítják féltő gonddal. Nem a pénz bolondjai, hanem a fold és a természet szerelmesei. Nem tudják leírni, azért nem hiszik nekik, de néznék csak, amikor vetnek, kapálnak, aratnak, a föld sarkán megállnak, a pusztító madarat hessegetik: mennyi ragaszkodás, szeretet és féltés van bennök!” 1945-47-ben országgyűlési képviselő. Három híres hozzászólása: emberi jogokról, kötelező hitoktatásról, szentszéki diplomáciai kapcsolatról. „Még azt az ellenvetést is tehetné valaki, hogy jó, olyan nagy biztosíték a valláserkölcsi nevelés? Meg fogja állítani, mondjuk, az erkölcsi kataklizmákat és ezért szabad egyéni jogokat megszorítani és szabadságjogokat csorbítani? Vajon nem látjuk, hogy egy keresztény társadalomnak legalább hirdetett uralma idején borult fel a közrend és fordult anarchiába az ország?... Az első az, hogy amikor ezek a sajnálatos katasztrófák és felfordulások történtek, akkor az emberek buktak meg kereszténységből és egy kor bukott meg a kereszténységéből. A kétezer éves kereszténység azonban, éppen az idő és az utána való szomjúság bizony nem bukott meg ezen a demonstráción. Másodszor pedig, ha mindezek ellenére is marad még valakiben kétség, hogy olyan biztos, megfellebbezhetetlen jelentőségű-e a keresztény etika, a valláserkölcsi nevelés a közjó biztosítására, hogy egyéni szabadságjogokat korlátozzunk miatta, mert egyszer történt itt az ő életében valami kudarc, amelyet nem tud történelmi távlatba helyezni, azt válaszolom neki, hogy a most jégzajlásos Duna is több ízben szakította már át a gátakat és öntötte el Budapest utcáit, több ízben bizonyult hiábavalónak az emberi erőfeszítés és mindezek ellenére, valahányszor a veszély jön, még egyszer gátat emelünk, s talán megsokszorozzuk majd munkánkat, technikai és műszaki odaadásunkat, mert hisszük, hogy a gátszakadás csak bizonyos helyeken és csak bizonyos emberek mulasztása következtében állhatott elő. Éppen ezért én is hiszem azt, és velem együtt a keresztény optimizmus vallja és tanítja, hogyha egyszer a kereszténység kisajátított nevével és a cégérével és talán a szolgáinak akkor elégtelen helyzeti energia birtokában nem hatályos tiltakozásával - mert lehetetlen volt - történt is valami szomorúság, kudarc és katasztrófa, akkor még egyszer 52 X. évfolyam l.szám-2000 január
