Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Mikoli Vince: Híres egri teológusok
bármelyik pillanatában is megtalálom azokat a feladatokat, amikbe érdemes beleadnom minden erőmet. A világbomlasztó eszmék a lelkek és Isten országa ellen keltek fel, s akár a nacionalizmust, akár a liberalizmust veszem, Isten akarja, hogy nevében és erejében szálljanak szembe és küzdjenek meg minden egyes lélekért. Nemzedékünk tehát adja oda magát fenntartás nélkül Isten szándékainak, s végső értelmet, kiteljesedést abban találja majd meg, hogy életét, egészségét, ábrándjait, örömeit áldozta oda Isten nagy világmentő terveinek." „Esetleg egyesek, vagy sokak vértanúságára is sor kerülhet. Vértanúság? Istenem, ezrek és ezrek utaztak a vértanúság szent vágyától űzve vadak közé! Most meg talán helyedbe jön. De az ész az emberek dolgai szerint azt fogja mondani: Mi haszna lesz a híveknek, az Egyháznak, ha benned egy derék pap elvész?! Apage Satanas! A vértanúk egyháza vagyunk. Nélkülük a kereszténység a kezdet, vagy válság holtpontjain sose jutott volna túl. Ne felejtsd, hogy az a halál vagy üldöztetés, az az áldozat, ahogyan híveinkkel jóban-rosszban kitartunk, ahogyan előre nem tudunk biztosat, híveinkért minden kockázatot vállalunk: Ez nagy tanűságtétel lesz híveid előtt, mely évtizedekig fog visszhangzani, míg legjobb prédikációd is elfelejtődik a jövő vasárnapig. Ellenben, ha a szenvedéstől annyira félsz, s reszketsz a puszta életért, híveid azt fogják hinni, hogy mégis csak az élet a legnagyobb jó, és ha gyáván elhagyod őket, ők is kezdik majd beváltani kenyérre, áldásra, létbiztonságra magyarságukat, hitüket és erkölcseiket. Ki lesz majd ezért a felelős? Az Egyház történelme folyamán sok papnak élete ment már rá arra, hogy pásztorok vagyunk és nem béresek. Ezt a megkülönböztetést maga Krisztus tette előre jelentvén az üldöztetéseket, amiket majd el kell viselnünk.” írását azzal a gondolattal fejezte be, hogy az üldöztetés kegyelem. „S érheti-e ezt a nemzedéket nagyobb kitüntetés, mintha az Isten arra méltatja, hogy kegyelmétől segítve az Isten- és emberszeretetnek eddig a magyar papság történetében alig ismert teljesítményét adhassa, tanulságul a mélyebb keresztény magyarság leendő századai számára? Ha az ember ezt a kiválasztottságot felismeri, akkor nagy lendülettel vállalja a szerepet.” 1942-ben átveszi az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztését. A következő elveket rögzíti a maga számára? „Cikkeinkben foglalkozni akarunk a papi élet fontos kérdéseivel, lelki, szellemi és gazdasági vonalon. Szeretnénk minden számban vezető-cikket hozni olyan életet adó igazságról, mely mélyen belenyúlna a lelkűnkbe és sugalmazója lehet lelkipásztori munkánknak. Teológiai szakkérdéseknek szívesen adunk helyet, ha a sikk terjedelme és kitűzött célja lapunknak megfelel. A ma eseményeinek megtárgyalásánál sohasem politizálunk, hanem örökkévaló szempontokra támaszkodva mondunk bírálatot, keressük a dolgok végső értelmét s azonnali tennivalóinkat. Örömmel tárgyalunk meg lelkipásztori eseteket, amiket az élet vet föl. Hozzánk intézett kérdésekre szakemberek által rövid értekezésben választ adunk. Az Agendárium című rovat alatt összeállítjuk a lelkipásztorkodó papság határidős tennivalóit. Az Egyházmegyei hírek rovatában letükrözzük a sikereket, eredményeket, tanulságokat, személyi változásokat. Inkább tényeket akarunk hozni, s nem lelkendező tudósításokat. Az „Opportune-importune" rovatban olyan tényeket, megjegyzéseket hozunk, amikről nem szükséges külön cikket írni, tanulságait, megítélését rábízzuk az olvasóra. A nem közérdekű cikkektől szeretnénk olvasóink türelmét megkimélni.” Új Hevesi Napló 51
