Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - „Csak törpe nép feledhet ős nagyságokat”
„ l&yfve néfr fe/e</Áet &J A hetvenéves Lenkey millenniumi ünnepe Hazaszeretetről szólni éppoly szemérmes dolog, mint a szerelmünkről vallani. Nehéz racionális szavakat fogalmazni akkor, amikor az érzelmeké a főszerep. Talán így foglalható össze az a bevezető, melyet az egri Lenkey János Általános Iskola pedagógusnője mondott el az intézmény május 12-i ünnepi nagy rendezvényén Egerben a Megyei Művelődési Központban. Az iskola mégis megpróbálta dallal, versekkel, barátsággal, a szeretet nyelvén s nem is akárhogyan. Dr. Szombathy Miklós igazgató az ezredévi szenvedés magyarságára emlékezve állíthatta: „Mi megtettük, amit kellett, ezeken a gyerekeken múlik, hogy tíz-tizenöt év múltán ők is megtegyék.” Az ünnep, az emlékezés méltósága nemcsak magunk miatt, a gyermekeink miatt is fontos: megerősítő és emberformáló hatása van egy ilyen eseménynek. Az idén hetvenedik születésnapját ünneplő Lenkey János Általános Iskola két testvérintézmény tanulóit látta vendégül a millenniumi ünnepen. A Felvidékről, Tornaijáról, a Magyar Tannyelvű Általános Iskolából érkezett egy csapatnyi kisdiák, s a már tízéves kapcsolatot ápoló székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola követeit látta vendégül. Mindkét tanintézmény ünneplőbe öltözött fiai, lányai ott voltak a színpadon a lenkeysekkel. Az egyesített kórus az ünnepség elején és végén Korepta Katalin dirigálásával nagyhatású műsort adott elő. Egyebek mellett a a Szózatot és Tinódi Lantos Sebestyén örökbecsű dallamát szólaltatták meg: Summáját írom Eger várának, mégpedig szólistával és zenei kísérettel. Saárossy György, az iskola egykori diákja mondta el Kölcsey Ferenc Himnuszát. A tomaljaiak szellemes és diákos produkcióban tárták elénk Arany János Toldiját. Az előadásból kitűnik, hogy a dramatikus nevelés vívmányait nemcsak az anyaországban ismerik. A tornaijai gyerekek lendületes, pergő, szellemes előadásban jelenítették meg az elbeszélő költemény legendás történéseit. Nem izgatta őket, hogy a farkaskalandhoz, avagy a bika elfogási jelenethez nincsenek állatok. Ha úgy kellett, hangos ricsajjal, zajeffektusokkal, ha úgy kellett, feliratos táblákkal lendítették előbbre a cselekményt. Kiváltképp a nézők elismerését vívta ki a gyerekek tiszta artikulációja, jó ritmusú színpadi beszéde és rutinja, megjegyezvén a főszereplők ízes tájszólásának ritka értékeit is. A székelyudvarhelyiek zenés-táncos műsorral arattak sikert, melyet egységbe vont Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus című versének tolmácsolása. Major Magdolna, Dáné Szilárd és Jobb Márta tanárok derekas munkát végeztek a felkészítésben. A fiúk székely verbunkot jártak, aztán Kodály Biciniumokat énekeltek a gyerekek, majd két ritka szép népdalt hallottunk a szólóénekesektől, s végül egy páros tánccal zárták a produkciót. A vendéglátók szépen szerkesztett műsorban idézték a magyar történelem sorsfordulóit a honfoglalástól napjainkig. 76 X. évfolyam 6. szám - 2000 június
