Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Palcsóné Zám Éva: Jelenünk, jövőnk és örökségünk
Intézményünk a bölcsész-, a természettudományi, a művészeti és a testnevelés szaktanárképzés mellett ma már egyre több képzési ágban (főként humán, gazdaságtudományi és természettudományi területen) vállal fel a munkaerő-piaci igényekhez a korábbinál jobban igazodó főiskolai képzéseket. Ezzel is hozzájárulva ahhoz a szerephez, amit intézményünk a régió humán erőforrás fejlesztésében egyre szélesebb területen betölthet, s hozzájárulva annak a kapcsolatrendszernek a működtetéséhez, ami a felsőoktatás és a gazdaság jelenleginél gyümölcsözőbb együttműködésén alapulhat. A város kulturális élete ma már elképzelhetetlen lenne művésztanáraink tevékeny közreműködése nélkül, mint ahogy a különböző tudományszervezéssel, ismeretterjesztéssel foglalkozó szervezetek tevékenysége is intézményünk oktatói nélkül. Sajnáljuk, hogy a Líceum jogilag soha nem tölthette be azt a szerepet, amit Eszterházy szánt neki. A 225 év alatt három egyetemalapítási hullám ért eredmény nélkül partot. Erről lemondani történelmi felelőtlenség lenne, ma mégis az ábrándok körébe sorolható. Ábránd, ami nélkül „sótlan" lenne az élet, de ami - be kell látni - az intézményösszeolvadások világában nem időszerű! Nem kell, sőt nem szabad viszont lemondani arról, hogy tartalmilag az intézmény az egyetemhez közelebb álló, szélesebb profil felé törekedjen, s hogy minőségileg a lehető legjobbat nyújtsa. S ha ez néhány területen majd szakmailag megfelel az egyetemi szakokkal szemben támasztott követelményeknek, reméljük, hogy a döntés szempontjai nem hasonlítanak majd kísértetiesen a megelőzőkre. A Líceumban fél évszázada működő tanárképző főiskola eddig több mint 30 ezer pedagógust adott a magyar közéletnek. A főiskolai szektor 36 állami-, magán- és alapítványi intézményei között az első három hely valamelyikét foglalja el a 90-es évek második felében a több mint 7,5-ezres hallgatói létszámával. Ez az intézmény 2000. január 1-től az állami felsőoktatási intézmények integrációja következtében a 12 állami főiskola egyike lesz Eszterházy Károly Főiskola néven. A névváltozás is jelzi azt, hogy intézményünk elindult a képzési profilbővítés útján, ma már a tanárképző főiskola elnevezés nem fedi igazán az intézmény tevékenységi körét. Főiskolánk önálló marad, de nem marad egyedül. Az önállóság még inkább együtt jár a nyitottsággal, a szakmai kapcsolatok jelentőségének felértékelődésével. A Líceum kultúrája, a több mint 200 éves szellemi örökség, a fél évszázados saját intézményi háttér - úgy gondolom -, biztos alapját és kialakult bázisát jelenti egy nagyon jó színvonalon működő, nyitott, szakmai fejlődésre kész, és a régió szellemi központjának szerepét mindinkább betöltő közepes nagyságú intézményt jelentő jövőképünknek. Ma úgy gondoljuk, hogy az az út, amelyen járni szeretnénk, intézményünk fejlesztésében, méltó a Líceum hagyományaihoz, hozzájárul szellemi örökségünk fejlesztéséhez, hallgatóink és leendő hallgatóink számára jó színvonalú szolgáltatást, s az intézmény dolgozói számára jövőt nyújthat. Az álmokat pedig tovább dédelgetjük azzal az elhatározással, hogy az álomkép bizonyos elemeiből még jövőkép is lehet! Új Hevesi Napló 47
