Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tóth Nándor: Németh László alkattani gondolatai, ma
Mint annyiszor, az egyetemnek, Debrecennek, a magyarságnak egy mentsége lehet: nem tudta, mit dobott el. Ijedten gondolok arra, hogy értesülését a visszautasított jelöltről vajon nem egy sereg újságirodalmártól kapta-e. Egyre ijesztőbben terjed a ragály: embereket nem műveik, hanem hírük után ítélnek meg. S egyre ijesztőbb a hírköltés iparának elfajulása. díAó/A- Qjtyámclcw Gi/Yé-me/A S^dáx/d a/Axzfácvm aowdo/a/at, ma Az „Orvosi alkattan” gondolatvilága is, mint NÉMETH LÁSZLÓ valamennyi müve, az elmélyült tudóst, a sziklaszilárd alapokon álló véleménynyilvánítást és a századunkban sokszor, oly nagymértékben elhalványuló humánumot tárja az olvasó elé. Az utóbbi gondolatot azért is ki kell emelnünk, mert amikor nagy írónk e müvét írta, a világ már parázslóit a közeli égéstől, amelyben a faji megkülönböztetés szégyenteljes tragédiája volt az események egyik soha nem feledhető csúcspontja. NÉMETH LÁSZLÓ összegezi az orvostudomány addigi eredményeit, a korábbi merev, alkati típusokhoz kötött betegség-elméleteket feloldja, alapjaiban elfogadja HIPPOKRATÉSZ tételét, miszerint „a betegségek keletkezése és lefolyása az alkattól függ”. További gondolatmenete, ma is teljes egészében helytálló: „Az orvosi alkattan az egyéniség élet- és kórtana. Elsősorban a klinikust kell támogatnia, aki a betegágynál a betegségben összesodródott szálakat, az úgynevezett kórokokat keresi, kórjóslatába a betegségen kívül a betegség talaját is beleszámítja, s úgy akar beavatkozni, hogy előírásai nemcsak a kóralakhoz, hanem a szervezet reaktív hajlamaihoz is szóljanak.” A habitus phtisicus: hosszú, sovány, a habitus apoplecticus alacsony, kövér emberek, mint a legősibb alkattani megkülönböztetésre azt írja: „... hogy ez a két habitus van, nyilvánvaló. ” Az igazsága, az élet, ma is azt igazolja: „-...vegyes, vagy bizonytalan alakok vagyunk. ” Az egyre eluralkodó műszaki automatizáció korában, amikor a régi orvostudománynak klasszikus, tehát örökérvényű megfigyelései: a beteg részletes, külső megfigyelése, fizikális vizsgálata, legyünk őszinték, eléggé felszínessé váltak, a számítógépes elemzések, egyelőre még mindezeket, szerencsére nem tudják az orvos kezéből kivenni, tág tere marad tehát továbbra is az „intuitív tudásnak.” A század első felében kialakult endokrinológiát, amely azóta elképzelhetetlen magasságokig fejlődött, NÉMETH LÁSZLÓ már akkor, akként értékelte és értelmezte, hogy az mai szemmel is csodákat kelt. Az alkat és jellem című fejtegetéseiben KRETSCHMER-nek a maga idejében világhírű művét értékeli. Rámutat, hogy rohanó világunkban az idegrendszer korábban soha nem látott intenzív igénybevétele, újfajta megpróbáltatásokat jelent az emberi szervezet számára. Új Hevesi Napló 43
