Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Illyés Gyula: Németh László Debrecenben
offilyéi <^yu/a oAfeme/Á SaAtc/é- ^)eifwecemÁe#t Németh László nem megy Debrecenbe egyetemi tanárnak, a magyar irodalom tanszékre. Erre érdemtelennek találták. Az öt pályázó közül elsőnek őt ejtették el. Választás elé sem bocsátották. A kudarc csúf sors. Debrecenre persze, s mindarra, amit Debrecen a magyar életben jelentett s készült ismét jelenteni. Németh László személy szerint megerősödve, mintegy igazolva kerül ki a különös küzdelemből. Az egészséges nép szabadon kifejleszti, termőre neveli mindazt a gondolatot s szellemi irányzatot, amelyből összetevődik az a tapinthatatlan valóság, amit egy nemzet lelkületének nevezünk. Ha élő fa a nemzet, minden ágának utat ad a magasba. A magyarság túlságosan is összetett nép és szellem. Örüljünk neki, az ember épp magyar mivoltában legelteti örömmel szemét a tarkaságon. Minden irányzat megkapja a maga terét. Csak egy irányzat helykérését fogadja mindig türelmetlen visszautasítás, sőt gúny, sőt káröröm. Azét, amely a sokféle faj és törzs, népcsoport és felekezet között sajátosan épp a törzsmagyarság mivoltával és sorsával, a névadó fajta múltjával és jövőjével kíván foglalkozni. Ha némi tréfás ízzel is, de azt kell mondanom, hogy Magyarországon épp a magyarok még rejlő tulajdonságairól, „mélységeiről” eshet legkevésbé szó és találgatás. Ezt a néha leplezett, néha öntudatlan kárörvendezést és türelmetlenséget maguk ellen természetesen csak azok érezhetik, akik e magyarságnak ebből az immár elég vékony rétegéből származnak. Illem dolga is (a vendéget kötelező illemé), hogy az érzékenység jogosságához csak azok szóljanak hozzá, akik ebből a rétegből erednek. Akiket semmiképp sem érhet a vád, hogy másik réteg érdekét viszik, öntudatlanul bár. Mit akar ez a szellem? Alkalma sem volt igen megmondani. Épp csak vádjait és sértődöttségét mondhatta el. Tárgyilagosan néztem ezt a szellemiséget és úgy kívántam szívből, hogy tanyát leljen: tárhassa fel végre otthonosan kincseit és sebeit. Lehetett volna-e erre jobb hely Debrecennél? Szeged Klebelsberg hagyományait őrzi, Pécs új katolikus humanizmust alakítgat. Debrecennek öröksége is ez a magyar vizsgálódás, óvatosság és ellenzékiség. Karácsony Sándornak nem osztom minden eszméjét, de örültem az erjedésnek, amelyet gondolatai az iijúságban előidéztek. Németh Lászlótól van, ami elválaszt, de előre örültem, hogy nevelő szelleme teret kap, ha kísérletit is. A „mélymagyarság” félremagyarázóit maga Németh László figurázta ki épp itt a Magyar Csillagban. Legyen Debrecen a jó értelemben vett mély magyarság védvára, laboratóriuma vagy szellemi nemzeti parkja. Ennyit tán mégis megérdemelnek a bennszülöttek. Nem. A debreceni egyetemnek nem kell Németh László gondolatvilága. Mert az kétségtelen, hogy Németh László képességei ellen esett kifogás, az bizonyos, hogy nem tehetség és elhivatottság dolgában marad el a többi négy pályázó mögött. Szelleme nem kellett. Az ügyhöz - az irodalomtanítás ügyéhez - van némi köze az irodalomnak is. Babits Mihályban két tűz égett: a költészet és a nevelés. Képzeljük el, hol volnának ma, ha a magyar irodalom tanárait húsz éven át ő neveli. Császár Elemér nevelte. Németh Lászlóban sokszor az írót is a nevelő hevíti. Nem fog nevelni, ő sem, legalább az egyetemen nem. 42 X. évfolyam 6. szám - 2000 június
