Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Krupa Sándor: Árpádházi Szent Kinga
rK.rupa őándor C'jfyyf/dr/Ádxr 9*xenf d^otn^fu (1224-1292) II. János Pál pápa lengyelországi látogatása során 1999. június során Stary Saczban szentté avatta Boldog Kingát, a krakkói hercegnőt. Kinga (vagy más néven Kunigunda), IV. Béla király és Laszkarisz Mária legidősebb leánya, 1224. március 4-én született Esztergomban. Testvérei között találjuk Boldog Jolantát, Boldog Konstanciát és Szent Margitot. Kinga apja udvarában tanulta meg a latin nyelvet és az „Úrfélelmét”, vagyis jámborságot. Már szüzességi fogadalmat tett, amikor szülei államérdekre hivatkozva 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel. A krónika így írja le az eseményt (Longinus János tollából): „Miután a házasságban megegyeztek, magyar nemes urak díszkísérettel Kingát egészen Krakkóig vezették, magukkal vivén annak gazdag hozományát. Az Úr 1239. esztendejében a város határában a hetedik jelkőnél nagy tisztelettel fogadták. Boleszláv herceg anyjával, Grzymislavával és a lengyel nemes urakkal jött köszöntésére. Megcsodálta jegyese szépségét és pompás díszkíséretét, majd a krakkói várba vezette, ahol Kinga bizonyos ideig anyósa házában lakott, míg a lengyel nyelvet előbb érteni, majd beszélni nem kezdte. A lakodalmi ünnepség nagy fényességgel több napon át tartott. De Kinga nem kívánta a játékokat, a táncot és a nagy lakomát, hanem könnyek között imádkozva Istennek ajánlotta tisztaságát. ” Kinga hatására férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban, a nép ezért „Szemérmes Boleszlávnak” nevezte el. Kinga élete királynőként is imádságban és a szegények, betegek ápolásában telt el. 1243-ban, a tatárjárás előtt, Magyarországra ment látogatóba. Ottléte alatt meglátogatta a máramarosi sóbányákat, ahonnan apja engedelmével nagy mennyiségű sót szállíttatott Lengyelországba, ahol hiányolták ezt az értékes ásványt. Ez a látogatás adott alapot a híres legendának Kinga gyűrűjéről. A legenda szerint Kinga bedobta gyűrűjét az egyik máramarosi sóbányába, kérve a Jóistent, hogy lássa el a lengyel népet is sóval, melyet mind orvosságként, mind konzerváló anyagként használtak. Evek múltán Krakkóban egy egyszerű parasztember jelent meg Kinga előtt és egy darab sókristályt hozott, amit a földjén talált, és amibe bele volt ékelve Kinga gyűrűje, így tudta meg Kinga, hogy a Jóisten meghallgatta kérését és sóbányákat adott a lengyeleknek is. Hálából Kinga a szegény paraszt mind a hat lányának ajándékozott egy hasonló gyűrűt, meghagyván nekik, nehogy eladják, hanem adják tovább a leányaiknak. Mind a mai napig Kinga gyűrűje a lengyel asszonyok féltve őrzött kincse, akik úgy tekintenek rá, mint a szerető és gondviselő anyjukra. Kinga mindvégig egyszerű magánéletet élt, minden szeretetét és gondoskodását a rászorulókra és betegekre fordította. Templomokat és kórházakat épített, támogatta a ferences rendet, és sok rabot szabadított ki a törökök fogságából. Férje halála után (1279) az ószandeci klarisszák (ferences nővérek) közé lépett. Amikor a tatárok újból lerohanták Lengyelországot és ostrom alá vették Pyemin várát, ahová a nővérek menekültek, Kinga imájára a támadók feladták az ostromot. Élete utolsó éveiben sok csodát művelt. Mint a klarissza kolostor főnöknője halt meg 1292. július 24-én. Sírja búcsújáróhely lett. VIII. Sándor pápa avatta boldoggá 1690-ben, XII. Ince 1695-ben Lengyelország védőszentjei közé iktatta, XI. Kelemen pedig 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította, s most 1999. június 16-án II. János Pál pápa szentté avatta Árpádházi Kingát. Ünnepe július 24-én van. 40 X. évfolyam 6. szám - 2000 június
