Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Palcsóné Zám Éva: Jelenünk, jövőnk és örökségünk
cPalcsóné 2<9ot <5oa jelenünk, jövőnk és örökségünk A magyar művelődéstörténet jelentős mulasztása, hogy kellő alapossággal nem dolgozta fel Magyarország területén elsőként egyetemi céllal épült szakemberképzésben és tudományfejlesztésben betöltött szerepét. Jelentős mulasztás az egri Líceumban 50 éve működő tanárképző főiskola részéről is, hogy nem kutatta azt a hátteret, mely közvetlen szellemi elődje volt, s mely ma is jelentős szerepet játszik megítélésében. Az egri Líceum 225. éves évfordulóján rendezett emlékülésünkön ebből a mulasztásból szeretnénk törleszteni, bár tudatában vagyunk annak, hogy a hátunk mögött lévő, több mint két évszázadból csak villanásokat jeleníthetünk meg, s a Líceum történetének átfogó, tudományos értékű elemzése még várat magára. 1774. november 8-án kezdődött meg az oktatás, az akkor még építés alatt álló Líceumban, arra alapozva, hogy 1769-től négy egyetemi fakultás (teológiai, bölcseleti, jogi és orvosi) tanulmányi törzsanyagát oktatták Egerben egyetemi cím és jogosítványok nélkül. Eszterházy püspök egy új katolikus egyetemet akart létesíteni, amely akkor Mária Terézia uralkodása idején nem járt sikerrel. Később a királyi egyetem Egerbe költöztetése is meghiúsult, mint ahogy a II. világháború utáni, s az iskolák államosítása előtti újabb egyetemszervezési kísérlet 1947-ben. De az épület mindvégig az oktatás és a tudomány szolgálatában állt. A Líceumban jelenleg működő intézmény az 1948-as Debrecenben alapított és pontosan fél évszázada ebbe a városba és ebbe az épületbe költöztetett tanárképző főiskola. Ezen intézmény jelenlegi vezetőjeként azt kísérlem meg csokorba fogni, hogy mit is jelent számunkra ez az épület fizikai valóságában és még inkább szellemi üzenetében. Ma már senki nem vitatja, hogy egy szervezet hagyományai, kultúrája jelentős befolyással bírnak annak tevékenységére. Ha ez így van a tisztán üzleti szféra szervezeteinél, akkor könnyen belátható, hogy e hatás még inkább fellelhető az oktatás, a tudomány, a kultúra szférájában, ahol a tevékenység specialitásaiból adódóan a hosszú távú folyamatok jellemzőek. Egy felsőoktatási intézmény, amelynek az adott régióban hagyományai nincsenek, szellemi háttere nincs, csupán az első csetlő-botló lépéseket teszi. Munkájának eredményességéről még nem lehetnek megbízható visszajelzések, nincsenek hagyománnyá rögzült szokások, amelyek köteleznék őket azok folytatására, vagy a tudatos változtatásra. Egerben a felsőoktatásnak több mint két évszázados hagyományai vannak, s ezek a hagyományok jelentős részben ehhez az épülethez kötődnek. A Líceumban működött teológiai és bölcsészképzés, érseki jogakadémia, orvosképzés és itt kezdte meg működését az első magyar nyelvű tanítóképzés. Volt az épületben felsőkereskedelmi iskola és otthont ad fél évszázada a tanárképzésnek. Otthont ad. Nagyon is tudatosan használom ezt a kifejezést, mert mi, akik itt dolgozunk a Líceum több mint kétszáz éves falai között, valóban otthonunknak érezzük ezt. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy olyan szellemi örökség tulajdonosai lehetünk, amit a Líceum a történelem során felhalmozott szellemi értékek sorával közvetít. Mindamellett vagy talán éppen ezért számunkra ez a magyar felsőoktatás legszebb épülete. Jogilag nem vagyunk utódai a Líceumban 1949 előtt folyó képzéseknek, de szeretnénk szellemi utódoknak tartani magunkat. Jelenünk, jövőnk szempontjából mit is tartunk igazán fontosnak a Líceum múltjából? Az egyik nagyon fontos üzenet: merészség az újra, a szokatlanra. Amit Új Hevesi Napló 45
