Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Tölgyesy I. M. Ludovika: A Szent Terén Intézet krónikája
IDöfcppes^ I. Hí). jCuSovíRa CA őzen/ Teréz őniézel krónikája rí. Január 5. Elsőpéntek. Augusztatelepi életünk tovább folytatódott. Délelőtt betoppant Köhler főtisztelendő úr, és híreket hozott a gettóból és máshonnan. Meggyóntunk nála. A január 3-i sebesülteket ma temettük el. Köhler atyától megtudtuk, hogy központunk találatot kapott. Nagyon szíven ütött minket ez a hír, különösen a négy áldozat miatt. Három kisnővér és egy nővér kellett az Úrnak, hogy a többit megmentse. Január 6. Vízkereszt napja. Két szentmisénk volt a katakombában. Áhítatosan énekelt mindenki. Most megtanultak az emberek misét hallgatni. A menekültek között lutheránusok is voltak, de ők is buzgón részt vettek az áhítatgyakorlatainkon. A rózsafüzér csaknem állandóan hangzott az óvóhelyünkön. Hol a nővérek pergették, hol a gyermekek csicseregték, esténként pedig a menekültek imádkozták. Megtanult imádkozni mindenki a mélyben. Ha az ágyúk nagyon zúgtak, akkor Mária nővér térdre borult, homlokát a földre helyezte és fatimai módra 33-szor elmondta az angyal imáját. Ezen a napon is alkalma volt elmondani, mert iszonyúan erős volt az ágyúzene. Azt mondták, hogy az oroszok már a ligetben annak. Meggyőződni nem tudtunk róla, tehát hittük is, nem is. Január 7. A délelőtt szokatlan csendben telt el. Azt mondták, hogy azért, mert ünnepelnek az oroszok. Azonban nyugtával dicsérd a napot, délután bombát kaptunk a tetőre, éppen a nővérek óvóhelye fölött. Hatalmas angolszász bomba volt, egy mázsás, átütötte a tetőt és lefeküdt szépen, nem robbant. Ha robbant volna, akkor a szakértők szerint leszakadt volna az óvóhelyig. Ismét őrködött fölöttünk a Jóisten. Ennek a bombának csak a becsapódását éreztük, de látni nem láttunk semmit, lassan meg is feledkeztünk róla. Jóval az ostrom után fedeztük fel a padláson, békésen feküdt. Nem mertünk közelíteni hozzá, mert féltünk, hogy utólag robban. Egy jólelkű ember vitte le 100.- pengőért és ebédért az utcára, s letette a hóra. Kodály Zoltán is itt töltötte nálunk az ostromot feleségével együtt. A Mestert nem nagyon zavarta az ágyúzene. O csak az ő muzsikájával volt elfoglalva. Egy miséjén dolgozott fönt a második emeleten, még a legnagyobb csatazajban is. Bors M. Virginia nővér volt a hű kísérője. Harmóniumon játszotta a friss kompozíciót, a Mester pedig becsukott szemmel javította. Ma született meg az „Ó bűn nélkül” új dallama. Kedvesnővérünk kérésére írta meg. A premierjét is megtartottuk még aznap, és azóta nap mint nap elénekeltük, mint az óvóhely szülöttét. Január 8. Aránylag elég csendes napra virradtunk. Fehéren borított mindent a hó. A belövések elég szórványosak voltak, ezért kibátorkodtunk az utcára. Elmentünk a Nyugati Pályaudvarhoz, felvettük a fizetést. Falhoz lapulva siettünk , s minden golyósüvöltésre összerezzentünk. 50 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
