Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Baráz Csaba: Egy fölösleges könyv
Különösen Balaton, Bátor, Bélapátfalva, Bodony, Bükkszentmárton, Demjén vagy Ostoros esetében zavaró, hogy a Heves megye műemlékei településföldrajzi, településszerkezeti, néhol településtörténeti egységeinek szószerinti átmásolásaival találkozunk. A forrásadatok szöveghű átvételét már csak azért is idézőjelbe kellett volna tenni, mert a településismertetést készítők szerzőknek (Authors, Autoren) vannak titulálva, nem pedig szerkesztőknek! A Heves megye műemlékei három kötetének, valamint Soós Imre könyvének falutörténeti adatait egyébként nem ártott volna felfrissíteni Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történet földrajza I. kötetében (Borsod vármegye) és Hl. kötetében (Heves vármegye) található (Budapest, 1963 és 1987) helységekre vonatkozó forrásadatokkal. Mert például Demjént nem 1331-ben említik először oklevelek, hanem már 1264-ben (az 1219- es adat kérdéses); Sírok első írásos említéséről fentebb szóltam; Bekölcét már egy 1300 körüli oklevél - melyet háromszor is átírtak: 1340-ben, 1351-ben és 1382-ben - tartalmazza; Egerbocs Boch névalakja sem 1262-ben bukkan fel, hanem csak 1292-ben; Szúcsról az első történeti adat nem 1349-ből származik, hanem régebbről: 1301-ben Zuch formában jelenik meg egy oklevélben. Más átvett adatokat sem ártott volna ellenőrizni, mint például a Bodonynál olvasható - a Heves megye műemlékei I. kötetéből átmásolt - mondatokban foglaltakat: „A község határában úgymevezett kunhalmok láthatók, a Kerekvár és Várhegy’ neve ősvárat sejtet, eszerint az őskorban lakott hely lehetett. ” (108. oldal) Az itt megemlített Vár-hegy Párád határában található (erről fentebb szóltam), ugyanúgy, mint a Kerekvár néven nevezett hely, amit Áldozó-várként, Áldozó-kerekvárként említenek a múlt századi, e század eleji szerzők (Bartalos Gyula és nyomában Pásztor József). Ez utóbbi esetben viszont nincs nyoma semmiféle várnak, erődítésnek, tehát az őskorban nem volt lakott hely! Az „úgynevezett kunhalmok” sem találhatók meg. A felsőtárkányi Vár-hegy említésével három helyen találkozunk. Először az általános bevezetőben, mint őskori település, „egy i.e. 3000 körül élt ismeretlen nép kultúrájának emléke” bukkan fel (27. oldal), majd Felsőtárkánynál mint későbronzkori, koravaskori és újkori régészeti emlékegyüttes (140. oldal), végül Noszvajnál történik utalás e helyre: „A forrás feletti hegytetőn (mármint a Vár-hegyen) valamikor, feltehetően a XIII. században földvár állt." (180. oldal) Megyénk egyik legizgalmasabb régészeti objektumáról nem árt annyit tudni, hogy ezt a helyet többen kutatták, akik közül Párducz Mihály és D. Matuz Edit nevét kell kiemelni. A régészeti ásatások tanúsága szerint a hegyen valóban volt egy neolitikus telep, majd a későbronzkort az ún. kyjatice kultúra leletanyaga képviseli, az erődítést, a sánc várat pedig a kora vaskor elején emelték, a preszkíta bevándorlások első hullámának megérkezése idején (Kr. e. 8. században). A foldvár sáncába egy kőfalat is építettek, aminek eredete ma még nem egészen tisztázott. Párducz Mihály szerint ez a falrendszer is a korai vaskorból származik középkori erősítésekkel, javításokkal. Ilyen faragott kőkockákból emelt építményt a Kárpátmedencében, ebből a korból azonban nem ismerünk. D. Matuz Edit szerint a Vár-hegyen az Árpád-kor idején telepedtek meg, s ekkor hozták létre a kőfalat. Tehát nem az újkorban - ahogy a könyvben olvashatjuk -, hanem még a középkorban, s a 13. században nem földvár állt a hegytetőn, hanem egy kőfallal kerített erődítés. Új Hevesi Napló 45
