Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Baráz Csaba: Egy fölösleges könyv
93aráz Csaba y/ec^eá /céh Eger völgye. Magyarország kisrégiói 9/1. CEBA Kiadó, 1999 II. Az állatvilágot hasonló felszinességgel mutatja be a könyv általános bevezetője. (25-26. oldal) A szibériai faunakörhöz tartozó, magas hegyvidéken előforduló rovarfajok kistérségi jelenlétére utaló mondat után egyszer csak az őskori kultúrák taglalásánál találjuk magunkat! A természeti értékekben bővelkedő kistérség egy részét lefedő Bükki Nemzeti Parkon kívül még itt, a bevezetőben meg kellett volna említeni a Kelet-Mátrai Tájvédelmi Körzetet is és a többi természetvédelmi területet, amelyek a tárgyalt kistérségben találhatók, így a Kerecsendi-erdő tatárjuharos lösztölgyesét, a Szőllőskei-erdőt (Síkfőkút Project), a siroki Nyírjes-tó átmeneti tőzegmohalápját, a siroki vár környékét és a többi védett természeti értéket is. A községek tárgyalásánál némelyekre ugyan történnek utalások, de azok apró hibákkal terheltek. Bátor községnél például egy helyi jelentőségű természeti értékről, a bátori Nagy-oldalról olvashatunk (a könyvben a 97. oldalon „a Bátori nagyoldal” forma szerepel, ami helyesírását tekintve helytelen), amelyről a Heves megye védett természeti értékei című kiadványhoz hasonlóan (Szerkesztette: Bodó Mihály. Eger, 1988) azt tudjuk meg, hogy az Egerbakta és Bátor közötti műút „jobb oldalán” emelkedik (97. oldal). Talán értelmesebb lett volna a műút keleti oldalán, vagy a völgyben folyó Laskó patak bal oldalán helymeghatározást írni, mert ott található ez a szarvaskői szerkezeti egységhez tartozó, korántsem permo-karbon (a könyvben „permkarbon”) kőzetekből felépülő földtani szelvény. A Kerecsendi-erdőről azt írják a 148. oldalon, hogy „Tatárjuharos lösztölgyesekből áll. ” Ez így helytelen. Az erdő, mint növénytársulás tatáijuharos lösztölgyes (Ac éri tatarico-Quercetum), amelynek egyik uralkodó, fává növő cserjefaja a tatárjuhar (Acer tataricum). Az egerbaktai tőzegmohás láp nem a rezgőnyárak és nyírfák mögött bukkan fel, hanem egy rekettyefűzből álló zóna mögött. Az előbbi fafajok a mohapámák és sás- zsombékok mozaikjai közt találhatók. Valamint nem nyolc, hanem hat tőzegmohafajt (iSphagnum) írtak le innen a botanikusok (117. oldal). A siroki Nyírjes-tó átmeneti tőzegmohalápja (másképp: tőzegmohás átmeneti láp) is megérdemelt volna egy bővebb ismertetést (a 204. oldalon csak megemlítik létezését, a 207. oldalon pedig egy fényképfelvétel is bemutatja), hiszen az országos jelentőségű természetvédelmi terület! Fotón is láthatjuk a Tarnaszentmária határában magasodó Vár-hegyet (228. oldal), ezt a valóban egyedülálló (de nem egyetlen - 221. oldal) vulkanikus képződményt, egy parazitavulkán elbányászott maradványát. Sajnos egyáltalán nem bemutató terület, mint azt a könyvben olvashatjuk, de kis ráfordítással, tanösvény kiépítésével a dunántúli Ság-hegy mintájára geológiai szabadtéri múzeummá lehetne varázsolni! Még egy apróság: bár Verpelét községhez közelebb van ez a kis rétegvulkán, mégis Tarnaszentmária „tulajdona”, ugyanis ez a határrész ehhez a faluhoz tartozik. Visszatérve a bevezetőhöz: a természetvédelem kurta és hiányos bemutatása után az „Eger-völgy talajföldrajzi képéről” kaptunk részletes és kimerítő, a többi témához Új Hevesi Napló 41
