Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Baráz Csaba: Egy fölösleges könyv
viszonyítva indokolatlanul terjedelmes ismertetést. (29-31. oldal) Ami még meglepőbb, a Nyers öntéstalajok, a Humuszos öntéstalajok és a Lejtőhordalék-talajok külön fejezetcímek! Ezek is a szerkesztés átgondolatlanságát mutatják. II. A kistérség történelmének áttekintése nyilván a szerkesztés hibájából nem különül el az élővilág bemutatásától, minthogy ennek tudható be az is, hogy a paleolit és a neolit kőszerszámokról szóló rész és a bükki kultúrát megemlítő bekezdések közé illesztették be az „ időszámításunk utáni évezred viharos történetét" dokumentáló régészeti objektumokat felsoroló mondatot. (27. oldal) Itt említés történik a földvárakról, valamint több „szarmata és avar sánc”-TÓ\. Ha a szerző az alföldi hosszanti védmüveknek tartott sánc-árok rendszerekre, a Csörsz-árokra, a Kis-árokra és az Ördög árokra gondol, amelyek létrehozása valóban a szarmatákhoz köthető, akkor ebben a könyvben történő megemlítése indokolatlan, mivel ezek nyomai a hevesi és füzesabonyi kistérségek területén lelhetők fel. Amennyiben a Bükk és a Mátra sáncváraira - ún. „földváraira” - történik itt utalás, akkor pedig az a kifogásom, hogy ezek sem a szarmatákhoz, sem az avarokhoz nem köthetők — legalábbis a kutatások jelenlegi állása szerint! A Mátra és Bükk vidékeinek, e táj történelmi múltjának leglátványosabb emlékei a várak. Nemcsak a sziklaszirteken álló, impozáns megjelenésű - jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép — kővárak tanúskodnak a történelem viharos évszázadairól (Eger, Szarvaskő, Szilvásvárad, Sirok, Mátraderecske - Kanázs-vár), hanem a sáncokkal, árkokkal határolt „földvárak” is, melyek erdők mélyén rejtőznek az avatatlan szemek elől. A könyvben bemutatott kistérségben a következő sáncvárak, illetve csekély kőfallal rendelkező ún. kisvárak ismeretesek: Aldebrő területén az elpusztult középkori Csala-vár (Castrum Debrew), Bélapátfalva és Szilvásvárad határában a Kelemen-széke (Töröksánc, őskori), Egerszalók mellett a Maklyán-vár (középkori?), Felsőtárkány fölött a Vár-hegy (erről alább még szó lesz), Makiár mellett a Baglyos (őskori), Novajtól délre a Földvár nevű halom (őskori), Párád határában a Marhád (két középkori vár egymás mellett), a Vár-hegy (őskori), a Vörös-vár (középkori), Recsktől délre a Szederjes-tető (középkori), Recsk és Domoszló határán az Oroszlánvár (középkori), Síroktól délnyugatra a Kis-Vár-hegy (őskori), Szilvásvárad fölött az Eleskő-vár, a Gerenna-vár (középkoriak), Tamaszentmária mellett a Dobivár, a Várhegy (elpusztult középkori várak voltak), Verpeléttől nyugatra a Földvár (középkori?). Ezek nagyobb részét Dénes József és Nováki Gyula régészek felmérték, közölték, a többi térképezését és feldolgozását most fejeztük be Nováki Gyulával. A 19. században kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncokkal, töltésgyörűkkel övezett építményeknek, azokat általában „pogány” áldozóhelyeknek vélték. E romantikus szemléletű történészek a hunoknak, avaroknak tulajdonították létrehozásukat. Csak a közelmúlt módszeres kutatásai tisztázták a „földvárak” korát, rendeltetését, s ma már az őskori és középkori sáncvárak nagy részét el tudjuk különíteni egymástól. A várakkal kapcsolatban még egy apró tévedés a könyvből: Dédes vára nem Nagyvisnyóhoz tartozik (176. oldal), hanem a Borsod megyei Dédestapolcsányhoz, bár az előbbi községből közelíthető meg könnyebben. *** Ahhoz képest, hogy a könyvben többször is utalás történik a kistérség jelentős történelmi múltjára, a vidék történelmét igen mostohán tárgyalja az általános bevezető. De nem ez a könyv megbocsáthatatlan hiányossága, hanem a néprajzi vonások elhallgatása! A néprajzi hagyományokról, a szellemi és tárgyi emlékekről csak annyit tudunk meg, hogy vannak és hogy fontosak. (27. oldal) A kistérség őslakóiról, a palóc néprajzi csoportról szó sem esik! Ugyan a települések némelyikénél - Balaton, Bátor, Bélapátfalva, Bodony, 42 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
