Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szent évi beharangszó Prohászkával
évek századai faragnak, cizellálnak, simítanak rajta. Népek állnak az Úr napszámában; intuíciós lelkek, tudósok, művészek, szentek fedezik fel a terv homályos vonásait. Néha lustán, lassan folyik a munka, máskor lázas, szenvedélyes tempóban fognak hozzá; meddig tart az építés? Ki tudná megmondani?... A magyar nemzet is áldott gondolata az Úristennek', története ez isteni gondolatnak kiépítése. Lehetetlen hívő tekintettel végig tekinteni e történeten s el nem ámulni az óriás munkán, melyet a magyar nemzet végzett. Törzsekb ől egységes nemzetté vált; pogányokból kereszténnyé; portyázó hadakból az európai állami és egyházi rend megbízható és erős védőbástyájává. Legyőzte vagy magába olvasztotta régi vetélytársait; kiheverte a tatár- és törökpusztítást; kiheverte a nemzeti letargia mély, zsibbasztó álmait, s nagy szabadságharcok s hosszú szenvedések árán lépett a XIX. század polgári világrendjébe; megreformálta alkotmányát; fölébresztette nemzeti érzését; s íme, a XIX. század alkonyán kilencszáz éves hosszú élet után most föl akarja szítani ősi életerejét, fönnállásának, boldogulásának, kitartásának lelkét, a szent kereszténységet — hitével, erkölcsével, erényeivel, halhatatlan eszményeivel. Ünnepet ül; kilenc évszázad rendületlen hitének, lelkesülésének s hálájának sugallatából. Hálás emlékezettel száll vissza megtérésének s ezzel nemzeti fennállásának kilencszáz év el őtti kiindulásához; életet akar szívni annak szívéből, aki őt szülte, aki az ő édesanyja, a Krisztus Jézus Egyháza; meg akar mosakodni azokban a vizekben, melyekben újjászületett, s emberré, nemzetté lett; le akarja mosni szemeiről a hitetlenség hályogát Silóé tavában, hogy lássa nagy szentjeinek s a hív ő századoknak örök világosságát. Ellépteti szemei el őtt kilencszáz év kegyelmeit s jótéteményeit, fontolóra akarja venni b űneit, hogy engesztelje a hosszantűrő Istent... Föl tehát! „Orate fratres”, imádkozzatok, testvérek! Ünnepeljünk úgy, hogy megújuljunk! Csókoljuk meg az Istennek dics- és gyászkoszorújával borított szent kezét, s a hálás, imádó elismerés, hogy az Isten éltetett, ránk vonja „a századok halhatatlan Királyának” áldását, s akkor a század alkonyán az ég ő pír nem éjt, hanem hajnalt jelent, a keresztény Magyarországon új, erőteljesebb ébredésének hajnalát.” Semmi kétség: az ünnepi illetődöttség lelkes és lelkesítő hangvételén túl az egész „gondolati” anyag tökéletes diagnózis és megoldási proklamáció a mára is, mostani gondjainkban és az előttünk álló feladatokhoz. Komoly mulasztás és kár volna — nem használni és tanulmányozni ünnepléseink elmélyítéséhez, és a keresztényibb, teljesebb, igazibb Magyarország építéséhez. Befejezésül idézzük az említett Nemeskürthy-nyilatkozatból az akkori „hangulatjelentést” az ünnepi készülődésről és bizonyos körök, de még inkábba a nemzet többsége reagálásából. És főképp fogadjuk szívünkbe a nagy cél és eszmeiség meghirdetését a történész-tudós távlati tanúságtételéből: „Sajnos a budapesti sajtó nem kis része szakadatlanul bírálja és becsmérli a millennium eszméjét, a magyar nemzeti öntudatot... A vádaskodások, a fanyalgó sajtó-kommentárok azt mutatják, hogy egyesek rossz szemmel nézik, hogy a millenniummal kapcsolatban ilyen elevennek mutatkozik a magyarságban a nemzeti tudat. Ami egyúttal a keresztény eredet tudata is. Ennek erősítése és a tanulságok tudatosítása az ünneplés legfontosabb feladata és remélt eredménye. Emlékezzünk a közel ezer év előtti állapotokra: István halála után borzalmas időszak következett, egyik király ölte a másikat. Ha akkor a magyar nép és köztük él ő papjai - akik jelentős részben akkor már a magyar papok voltak - nem őrzik meg a keresztény hitben az országot, az elveszett volna. Ha ez a hívő keresztény tömeg, egy nemzeti közakarat nem állott volna Szent László mögött, ő aligha menthette volna meg az országot. Ez a történelmi felismerés ma er ősítse a magyar egyházat missziós küldetésének vállalásában. A millenniumi eseménysorozatnak pedig a nemzeti közakarat megfogalmazódását, er ősödését kell szolgálnia.” Mindez összefogódik és ünnepi kifejezést nyer a megkezd ődött kétszeres (keresztény, magyar) Szentévünk hivatalos jelmondatában: MÚLTUNK A REMÉNYÜNK - KRISZTUS A JÖVŐNK! 36 X. évfolyam l.szám - 2000 január
